Marija Vasić Mesečev trbuh – A holdkaréj

Marija Vasić Donojan (Marija Vaszity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –

Iz zbirke pesama: Nevine godine (1992) – uvodni stihovi

Az „Ártatlan évek“ kötetből (1992) – bevezető sorok

Trebam li da pišem u stihovima da bih se

Razlikovao od ostalih ljudi

Neka ljubav prema bližnjem presudi

                                                             L.

Hát verseket kell írnom ahhoz,

Hogy különbözzek a tömegtől

Döntsön a baráti szeretet

                                             L

 

Mesečev trbuh

Stajao sam na vetru svemoguć i neprimetan. Brdo papirnatih otpadaka, konzervi i  iscepanih, užasnih krpa, šaralo je do mojih nogu i teralo me da svaki put iznova spuštam pogled. Iz straha da ne budem kao i ostali ljudi nogom sam gostoljubivo privlačio sebi po koji dronjak. No pošto sam se snažno zamislio, mudro sam odložio svoju bezumnu igru za neko vreme

            jer ja volim ljupkost i otmenost u svemu

            jer ja sam formalista i zločinac koji se

            ne usteže da ugasi plamen ljudskih

            duša u cvetu mladosti

Na začuđenom mostu mesečev trbuh pade u moje naručje završavajući omutavelo.

A holdkaréj

Mindenhatóan és észrevétlenül álltam a szélben. Papírhulladékok, konzervdobozok, undorító, összeszaggatott rongyok tömege hevert lábam előtt és tekintetemet ismételten a szennyre kényszerítette. Félelmemben, hogy ne hasonlítsak a tömegre, lábaimmal vendégszeretően egy – egy fércet magamhoz húztam. De komolyan elgondolkodva, egy időre felhagytam együgyű játékommal.

            mert mindenben a kedvességet és előkelőt szeretem

            mert formalista vagyok és bűnöző aki

            nem riad vissza ha a fiatal emberi

            lelkek lángját kell eltiporni

Bambaságomnak az elcsodálkozott hídon az ölembe hullott holdkaréj vetett véget.

Fordította: Fehér Illés