Ivo Andrić Dve teme – Két téma

Ivo Andrić

Dolac kod Travnika, 9. oktobar 1892. – Beograd, 13 mart 1975.

Dve teme   I        Vidim, rano dolazi jesen, i to odjednom na svim putevima. Sobe su već pune vlagom i jezom koju ništa ne može da istera. Ostaćemo potpuno bez cveća. Osetićemo šta znači toliko voleti tako prolazne stvari. Jedino što nam ostaje to su razgovori o cveću koje smo ovde zajedno gledali.   II        Staze su mokre. Po njima, jesen bi već bila potpuna. Ali drveće je bujno i zeleno. Kiša je stala. Površina jezera opet je glatka, ali samo na sredini. Uz obalu, sa nagnutih drveta padaju po vodi obilne kapi, kao nova kiša. Tako i još zelena drveta produžuju sliku jeseni.

Két téma   I        Látom, korán köszönt be az ősz, egyszerre, minden utat belepve. A szobák már menthetetlenül nyirkosak, dideregnek. Virágok nélkül maradunk. Átérezzük, mit jelent a szeretett mulandóhoz kötődni. Számunkra nem marad más, mint az együtt szemlélt virágokról csevegni.     II        Nedvesek az utak. Az ősz, szerintük, már mindent hatalmába kerített. Ám a fák még zöldek, dúsak. Elállt az eső. A tó felszíne kisimult, de csak a közepén. A part mentén, a lehajló lombozatról hatalmas cseppek hullnak a vízbe. Íme, még a zöld fák is, az őszt idézik.   Fordította: Fehér Illés