Pero Zubac Moja te reč dotakla – Szavam megérintett

Pero Zubac - Nevesinje, 30. maj 1945. –

Moja te reč dotakla

Moja te reč dotakla
u trenu kad si odlučila
da ne veruješ nikome ko je
odrastao i ko pokušava
da te ukroti.
Kao ptica nevidljiva,
kao žuti list koji te
u šetnji presretne naglo
i upozori na pad.

Jer jesen je. Jer sve je
prolazno i sve se smenjuje.
Kao da gledaš veliku reku
u predvečerje koja odnosi
bele lađe, a iza svakog
malenog osvetljenog prozora
možda odlazi neko koga bi
mogla zavoleti
zauvek.

Szavam megérintett

Szavam abban a pillanatban

érintett meg mikor

elhatároztad senkinek sem hiszel

aki felnőtt és szeretne

megszelídíteni.

Mint a láthatalan madár,

mint a séta közben

eléd hulló sárguló levél

ami a bukásra figyelmeztet.

Mert ősz van. Mert minden

múlandó és minden változó.

Mintha alkonyatkor a folyamon

tovaúszó fehér hajókat

nézegetnéd és a kicsiny

megvilágított ablakok mögött talán

valaki éppen most távozik az akit

örökre tudnál

szeretni.

                        Fordította: Fehér Illés