Tatjana Bijelić Preispisivanje - Kiírt átirat

Tatjana Bijelić Sisak 27. 05. 1974 –

Preispisivanje

Profesor Old je podijelio Sinove i ljubavnike

na nekoliko svježe isprintanih stranica

crnile se riječi, devedeset godina

čitao je jedno te isto djetinjstvo

iz ovog poglavlja treba da se izbaci

mjesto gdje su stvari krenule naopako,

vjeruje u naše sumnje u moderno

u godini s tri apsolutne nule

moli nas da se ne osipamo,

dobićemo parče prežvakanog Lorensa

iz koga je sinoć cijedio sokove

za našu limunadu.

Nismo žedni, on je u kolicima

dogurao piščevu voštanu figuru

bez glave, muvao se oko table, glava je

odavno bila njegova, na nama je

da uradimo praktičnu dekonstrukciju

ostalih nemuštih dijelova tijela,

kolikim simbolima prijeti smetlište!

kaže da su ovo posljednja humana rukovanja

značenjima, gladna sam i hladno mi je,

stojimo svečano u redu kao u bankama,

kad sam morala da biram parče za sebe

ostala je samo desna stražnja polutka, desna pesnica

od voštane figure do pjesničke sve je sterilno,

Old je pojeo glavu i nije se otrovao,

podijelio je ovo životno otkriće s akademijom,

gleda me strpljivo jer želi da uživam,

nek svako jede svoj komadić na savremen način,

kaže da su sva žvakanja jednako važna, kaže mi

da su svi pokazali svoj modus, pa moram i ja

posljednja u nizu, smiju se siti

svi prije mene, a ja

čula gladne plodne vode u sobi preko puta,

čula sebe iz sebe kako izrastam, cvjetam ulijevo

tamo gdje žene pronalaze neke stare sveske,

dovoljno razloga da skrenem.

Kiírt átirat

Old professzor kiosztotta a Fiúk és szeretők-et

néhány frissen nyomtatott oldalon

sorakoztak a mondatok, kilencven éven át

olvasott ugyanarról a gyerekkorról

ebből a fejezetből ki kell törölni

azt a részt mikor a gondok kezdődtek,

higgyél sugallatainknak a korszerűnek

a három abszolút nullájú évnek

kérjél bennünket, ne széledjünk szét,

egy darab agyonrágott Lorenset kapunk

melyből tegnap hűsítő italunk számára

gyümölcslevet sajtolt.

Nem vagyunk szomjasak, ő tolókocsiban van

tolta az író lefejezett viaszfiguráját,

a tábla körül forgolódott, a fej

már régen az övé volt, ránk maradt

a test többi néma részének

hasznosítható szétszerelése,

mennyi jelképpel fenyeget a szemétdomb!

mondja ez utóbbi a jelképek emberséges

gondozása, éhes vagyok és fázok,

ünnepélyesen állunk a sorban mint a bankokban,

mikor egy részt részemre kellett választanom

a jobb hátsó comb maradt, a viaszfigura

jobb öklétől a költőéig minden meddő,

Old megette a fejet és nem mérgezte meg magát,

életművét megosztotta az akadémiával,

türelmesen figyelt, szerette volna ha élvezem,

saját részét mindenki fogyassza korszerűen,

mondta a rágcsálások egyformán fontosak, nekem

mondta mindenki feltárta jellemét, nekem a sorban

utolsónak is meg kell tenni, nevetnek a jóllakottak

mindenki előttem, de én

a másik szobából az éhes magzatvizet hallottam,

hallottam ahogy önmagamból sarjadok, balra

nyíltam ahol a nők holmi régi füzeteket találnak,

elég ok arra hogy irányt váltsak.

Fordította: Fehér Illés

Tatjana Bijelić rođena je 1974. godine u Sisku. Predaje angloameričku književnost na Filološkom fakultetu u Banjoj Luci. Do sada je objavila monografiju o matrilinijskim odnosima u prozi Margaret Atvud, dvadesetak naučnih i stručnih radova, dvije zbirke pjesama i dvije knjige prevoda. Zastupljena je u mnogim izborima poezije, nagrađivana i prevođena na nekoliko jezika. Članica je uredništva naučnog časopisa Filolog i književnog časopisa Putevi.

Tatjana Bijelić 1974.-ben Sziszeken született. Angolamerikai irodalmat ad elő a Banyalukai Filológiai tanszéken. Eddig mintegy húsz tudományos munkája, két verseskötete és két fordításkötete jelent meg. Versei antológiákban szerepelnek, „Ljupko Račić” díjjal kitüntett költőnő. Költeményeit angol, német, szlovén, francia és dán nyelvre fordították. A „Filológus“ tudományos folyóirat és a „Putevi“ irodalmi folyóirat szerkesztőségének tagja.

Mint sokan, a Délszláv háború idején menekültként érkezett Banja Lukára. A menekültsors költészetének meghatározó motívuma.