Danja Gašpar Đokić Lagana pjesma o prolazu – Könnyű dal a múlandóságról



Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)

Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Lagana pjesma o prolazu

ako pođemo od pretpostavke
kako smo oboje jučer imali loš dan
i kako je pun mjesec uticao
na rast ponosa u koji smo nehotice dirnuli
i kako je moja neprospavana noć
pisala najljubavniju pjesmu tebi
mogli bi jutro započeti jednostavno
prislanjanjem kažiprsta na staklo
za mir do neba uz obavezan osmjeh

mogli bi kad bi htjeli

jer ako trebamo sagledati problem
svatko ih svoje perspektive
onda je najbolje sjesti za stol
i o tome normalno razgovarati
nama je tišina uvijek lomila daljine
da bi nakon toga pustila riječ da se oplodi
i to ne u prolazu i nimalo prolazno
nego zato što je jutro donosilo rješenje
a svaka nastala bol jedino tako i može prolaziti

mogli bi kad bi umjeli

jer sve ono to smo imali naše
nije bilo samo tek tako u prolazu
mi se nismo ni susreli u prolazu
niti smo pamtili takav dodir i riječi
nije naša ljubav bila sjeme
da bi se padom u sibir zaledila
ili na ekvatoru spržila od vreline
niti bi skokom u neki ocean isparila
mi smo se pisali i osjećali ljubavlju
a ona je uvijek imala prolaz za dalje
jer smo je učinili vječnom kategorijom

trebali bi ako još volimo

i dalje nama tišina jača bliskost
da bi pustila želji da se oplodi
i ne u prolazu i ne prolazno
već zato što prolazi sve ono
što zaboli jer se ugriz ispere
najobičnijim dodirom usana

trebalo bi ako vjerujemo

poručujem ti s poravnatog ponosa
kako te u svakom slučaju volim
i evo najavili su prestanak kiše
prolaze oblaci prolaze
ustupajući mjesto suncu

molim te vjeruj mi

svi oni koji su jučer umirali
danas bi se sigurno pokajali

Könnyű dal a megbékélésről

ha feltételezzük hogy tegnap

mindkettőnknek rossz napja volt

és a véletlenül megérintett telihold

hatott büszkeségünk kiteljesedésére

és az átvirrasztott éjszaka után írtam

hozzád a legszebb szerelmes verset

akkor a teljes békesség jegyében

mutatóujjunk üvegre nyomásával

kezdhetnénk a reggelt kötelező mosollyal

tehetnénk ha akarnánk

mert ha mindenki szemszögéből

kell átlátni a gondokat

akkor legjobb körülülni az asztalt

és mindenről nyugodtan beszélgetni

a csend eddig megtörte a távolságokat

majd nemes egyszerűséggel megszólalt

nem az átjáróban nem átmenőben

hanem mert a reggellel jött a megoldás

a gyötrelmet feloldó megbékélés 

tehetnénk ha tudnánk

mert mindenünk ami volt

nem csak úgy átmeneti volt

nem az átjáróban találkoztunk

nem jegyeztünk ilyen érintéseket szavakat

szerelmünk magja

szibériába esve nem fagyott volna meg

az egyenlítőn nem égett volna meg

az óceánba esve nem párolgott volna el

szerelemmel írtunk és éreztünk

mindég tovább vitt bennünket

mert örökértékű osztályba tettük

kellett volna ha még szeretünk

a csend továbbra is erősíti a bizalmat

megtermékenyíti a kívánságokat

nem az átjáróban nem alkalomszerűen

mert minden mi fájdalmat okoz

elmúlik és a harapást az ajkak

egyszerű érintése lemossa

kellene ha hiszünk

átlépve büszkeségemet üzenem

mindenek felett szeretlek

íme bejelentették az esőzés megszűntét

átengedve helyüket a napnak

vonulnak elvonulnak a fellegek

kérlek bízz bennem

azok akik tegnap meghaltak

ma már biztosan bánnák

Fordította: Fehér Illés

 

Danja Gašpar Đokić rođena je 05.10.1960. u Pločama R. Hrvatska, a živi i stvara u Sarajevu, BiH.  Piše poeziju, prozu, književne prikaze i recenzije. Do sada je objavila sedam zbirki pesama, osma je u pripremi. Zastupljena je i u mnogim zajednickim zbirkama poezije. Pjesme su joj prevedene na slovenački, makedonski i francuski jezik.

Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya) 1960-ban Ploce-ban (Horvátország) született, Szarajevóban él és alkot. Író, költő, esszéíró. Eddig hét verseskötet jelent meg, a nyolcadik előkészületben. Számos antológiában szerepel. Verseit szlovén, francia és makedón nyelvre fordították.