Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –
Groznica
Vatra prelazi preko pustinjskog peska
vatra sve prisutna
U praistorijske dubine oka
konak nalazi
O gorim o izgaram
čaša groznice prelazi iz oka u živce
biljurni napitak krvi
na rscvetanoj usni penuša
kao pakao
Kroz vatru nazirem zapaljen zrak
U zraku sestrice zmije
neutoljene žeđi gmižu ka izvoru
u magičnu samoću
suvog pustinjskog peska
Željne krvi
Usne
Leči ih vatra plamenom vrelinom
ud se slama na toploj mišici
- prosipaju riblje oči
u žilice vrelog vjetra
Vatra me je zaomčila
Oko glave crveno sunce kruži
U potkožici oznojenog jezika
gase se žlezde
ko zvezde
na ustima sveta
Láz
Homokpuszta felett suhan a
tűz
mindenütt jelen van
A szem őstörténeti mélyén
talál nyugovóra
Égek elégek
a láz szememből idegeimbe
hatol
kivirágzott ajkamon
kaviccsal teli vérbőn gonosz ital
kaviccsal teli vérbőn gonosz ital
tajtékzik
Tűzön keresztül észlelem az
égő levegőt
A levegőben olthatatlan
szomjú
kígyótestvérek siklanak az
eredethez
a száraz homokpuszta
varázslatos magányába
Vérszomjasak
Ajkak
A tűz forró lánggal
gyógyítja
meleg izomkötegen törik a
végtag
– a forró szél ereibe
halszemek hullanak
Megigézett a tűz
Fejem körül vörös nap
kereng
A redves nyelv alatt
mint csillagok
az űrben
hunynak ki a mirigyek
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése