Đuro Damjanović Sličica iz rata – Kép a háborúból



Đuro Damjanović

Goleši kod Banja Luke 6. maj 1945. – Banja Luka 25. februar 2009.

Sličica iz rata* Tukli su ga. Tukli su ga, tukli su ga. (Joj! Ajoj! Ojoj!) Tukli su ga, tukli, tukli. (Joooj! Ajoooj! Ojoooj!) Tukli, tukli, tukli, tukli. (Joooooj! Ojoooooj!) Tukli su ga, tukli su ga, tukli, tukli, tukli, tukli. Ko? "Ko?" Vojska. Tukli su ga, tukli su ga, tukli su ga, tukli, tukli. "Koja vojska?" Koja vojska nije tukla? Tukli su ga, tukli su ga, tukli šakom, za početak. Tukli su ga, tukli su ga, tukli šakom, tukli šakom. Tukli su ga, tukli, tukli, tukli šakom, tukli nogom. Tukli su ga, tukli su ga, tukli, tukli, tukli su ga s mor'nom šakom, svježom nogom. Tukli su ga, tukli, tukli, umoreni tukli nogom, nastavljaju svježom šakom. Tukli su ga, tukli su ga, tukli, tukli, tukli. "Zašto?" Zato što on nije tuko. Tukli su ga, tukli, tukli, tukli, tukli, tukli su ga. Gurali mu cijev pištolja u krvava jojna usta, što moliše: "Nemojte me!" Tukli su ga, tukli, tukli, pa kad su ih ruke, noge od tog posla zaboljele tukli su ga kundacima. Tukli su ga, tukli su ga, tukli, tukli, tukli, tukli, tukli, tukli, kundacima. Tukli su ga, tukli, tukli i gurali cijev pušaka u krvava jojna usta. U krvava jojna usta, što moliše: "Ubijte me!" Tukli su ga, tukli su ga. Tukli, tukli, tukli, tukli dok je stajo, dok je pado. Tukli tukli dok je stajo, tukli tukli dok je pado. Tukli su ga, tukli, tukli, tukli su ga kad je pado. Tukli tukli kad je pao. Tukli su ga dok je ležo. Tukli, tukli, tukli su ga, dizali ga i tukli ga dok on opet nije pao. Oni opet dizali ga, oni onda držali ga, držali ga da ne padne, držali ga i tukli ga dok on opet nije pao. Tukli su ga šakom, nogom, šakom, nogom, kundacima, kundacima, nogom, šakom, šakom, nogom, kundacima. Tukli su ga, tukli, tukli, tukli su ga, tukli mržnjom i bezdušnom svojom dušom. Tukli, tukli, tukli su ga a on više jaukreči, a on više glas krvavi ne ponovi, ne izreči. Tukli, tukli, tukli su ga, a on više ne moliše ni "Nemojte", ni "Ubijte". Oni onda njega vodom polivaše kao rasad. Polivaše njega vodom ne da bol mu olakšaju, ne da mrku krv mu speru no da ga iz smrti vrate, ubijenog da ožive, da ožive ne da živi nego da ga tuku živa, tuku jošte. Kad u tome poslu Hrista ne uspješe, onda su ga tukli mrtvog. * Srđana Aleksića, vojnika Vojske Republike Srpske ubili su pripadnici te iste vojske pošto im se suprotstavio kada su na ulici htjeli da ubiju njegovog poznanika, Bošnjaka iz Trebinja. Oni su tada (27. januara, 1993.) nasrnuli na Aleksića i na smrt – kundacima – pretukli.   (http://www.6yka.com/novost/1162/tv-buka-intervju-sa-radetom-ocem-srdana-aleksica-i-film-srdo) (Opaska prevodioca)

Kép a háborúból** Verték. Verték és verték. (Jaj! Ó jaj! Ó jaj!) Verték, verték, verték. (Jaaaj! Ó jaaaj! Ó jaaaj!) Verték, verték, verték, verték. (Jaaaaaj! Ó jaaaaaj!) Verték, kegyetlenül verték, verték, verték, verték, verték. Kik? „Kik?” A katonaság. Verték, kegyetlenül verték, verték, verték, verték. „Milyen katonaság?” Melyik katonaság nem vert? Verték, kegyetlenül verték, kezdetben ököllel verték. Verték, kegyetlenül verték, ököllel verték, ököllel verték. Verték, kegyetlenül verték, ököllel verték, lábbal rugdosták. Verték, kegyetlenül verték, verték, verték, verték fáradt ököllel, pihent lábakkal. Verték, verték, verték, elfáradt lábakkal rugdosták, megpihent ököllel folytatták. Verték, kegyetlenül verték, verték, verték, verték. „Miért?” Mert nem volt hajlandó verni. Verték, verték, verték, verték, verték, kegyetlenül verték. Pisztolycsövet dugtak véres jajjal tele szájába mely könyörgött: „Hagyjatok!” Verték, verték, verték, és mikor már kezeik, lábaik fájtak az ütlegeléstől puskatussal verték. Verték, kegyetlenül verték, verték, verték, verték, verték, verték, puskatussal verték. Verték, verték, verték és puskacsövet dugtak véres jajjal tele szájába. Véres jajjal tele szájába mely könyörgött: „Öljetek meg!” Verték, kegyetlenül verték. Verték, verték, verték, verték míg állt, míg esett. Verték míg állt, verték míg esett. Verték, verték, verték, verték míg esett. Verték miután elesett. Verték míg feküdt. Verték, verték, verték, emelték és verték míg újra el nem esett. Ismét emelték, és tartották tartották hogy ne essen el, tartották és verték, míg újra el nem esett. Verték ököllel, lábbal, ököllel, lábbal, puskatussal, puskatussal, lábbal, ököllel, ököllel, lábbal, puskatussal. Verték, verték, verték, verték, lelketlen lelkükkel utálattal verték. Verték, verték, verték de ő már nem jajgatott, véres szájával nem ismételt, nem szólt. Verték, verték, verték, de ő már nem könyörgött, se „Hagyjatok”, se „Öljetek”. Ők akkor mint valami palántát leöntötték vízzel. Leöntötték vízzel, nem azért hogy enyhítsék fájdalmát, lemossák az alvadt vért, a halálból hozták vissza, halott mivoltából felélesztették, felélesztették nem az életért, hanem hogy még élve ütlegeljék, tovább verjék. Mikor ebben a krisztusi munkában kudarcot vallottak, holtában verték. Fordította: Fehér Illés ** Srđan Aleksić-et (Alekszity Szrgyan) a Szerb Köztársaság Katonasága katonáját saját katonaságának tagjai verték agyon puskatussal, mikor (1993. január 27.-én) Terbinje-ben egy bosnyák ismerősét akarta megvédeni.  (http://www.6yka.com/novost/1162/tv-buka-intervju-sa-radetom-ocem-srdana-aleksica-i-film-srdo) (A fordító megjegyzése)

Forrás: a szerző