Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. április 9., szerda

Kassák Lajos Mesteremberek – Obrtnici


Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.



Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok
és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába
s akik most ájultan hevernek a tengerek fenekén, napos hegyeken
és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban.
A kék firmamentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák…
De mi már távol vagyunk mindentől. Ülünk a sötét bérkaszárnyák alján:
szótlanul és teljesen, mint maga a megbontatlan anyag.
Tegnap még sírtunk s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század.
Igen! Mert a mi csúnya tömpe ujjainkból már zsendül a friss erő,
s holnap már áldomást tartunk az új falakon.
Holnap azbesztből, vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra
s félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal!
Hatalmas felhőkarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mását.
Bazalt talpú hidakat. A terekre új mithoszokat zengő acélból
s a döglött sínekre üvöltő, tüzes lokomotívokat lökünk,
hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai.
Új színeket keverünk s a tenger alá új kábeleket húzunk
és megejtjük az érett, pártalan asszonyokat, hogy új fajtát dajkáljon a föld
s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk:
Rómában, Párisban, Moszkvában, Berlinben, Londonban és Budapesten.


Obrtnici

Nismo naučnici, niti setni, zlatousni popovi,
i nismo ni heroji koji su u boj divljom grajom bili ispraćeni
i koji sad na dnu mora, sunčanim brdima obamrlo leže
i na mecima izrešetanim livadama, širom čitavog sveta.
Sati se sad pod plavim svodom u kvarnoj krvi kupaju…
Ali mi smo već od svega toga udaljeni. Na dnu tamnih kasarni sedimo:
nemo i celovito kao netaknuta materija.
Juče smo još plakali a sutra, sutra će se stoleće možda našem delu diviti.
Da! Jer iz naših ružnih šopavih prstiju već nova snaga dozreva,
i sutra već na novopodignutim zidovima halalimo.
Sutra azbestom, gvožđem, silnim stenama ruševine oživljavamo  
i na stranu sa lažnim dekoracijama! mesečinom! i orfejima!
Silne nebodere gradimo i za igračku kopiju Ajfelove kule.
Bazaltnim stubovima mostove. Na trgovima iz zvučnog čelika nove idole
a na crknute tračnice gromoglasne, vatrene lokomotive guramo
da sjaje i poput zanosnih meteora na svojim putanjima jure.
Nove boje mešamo a u morima nove kablove polažemo
i oplodimo zrele, usamljene žene, zemlja neka nove potomke dadilja
i novi pesnici koji o licu novog vremena pevaju neka se raduju:

u Rimu, Parizu, Moskvi, Berlinu, Londonu i Budimpešti.

                             Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése