Fodor András (Andraš Fodor)
Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.
Eső cérnáiban a város
Eső cérnáiban a város,
a tornyok, a tetők, a parkok, a terek.
Falak mellett lopózó végrehajtó,
most számonkérhetném a jussot,
mit elvesztettem köztetek.
Platánok, hársak gubbasztó kolompját
most kéne megkondítani.
Vigyázó, cinkos kapcsokkal fedeznek
az út piros-fehér
sorompó-csíkjai.
Egy hátraforduló tekintet jeladása.
Egy tapadóemlékű kéz.
Forró ujjak közt mintha újra
foganna még a múltra feszitett,
lefojtott ölelés.
De nem a régi húz, míg sóváran les az új,
míg űz az el nem érhető jelen,
míg a csipők forgóin felszökő
kisarjadt mellek, vállak arcteremtő,
élő korongján örvénylik a szem.
Grad je u pletenici kiše
Grad je u pletenici kiše,
tornjevi, krovovi, parkovi, trgovi.
Pored zidova izvršitelj šunja, sad bi
mogao upitati šta je s baštinom
što sam družeći s vama izgubio.
Skrivenim klepetušama platana, lipa
sad bi trebalo zazvoniti.
Zaštitničkim, saučesničkim kopčama me
crveno-bele rampe-pruge
ceste štite.
Davanje znaka jednog pogleda u okretu.
Ruka sa slepljenim uspomenama.
Među vrućim prstima kao da se
ponovo rađa na prošlost prikovan,
zadavljen zagrljaj.
Al ne vuče prošlost, dok žudno vreba novo,
dok nedostižna sadašnjost goni,
na polugama kukova sazrelim grudima,
na živom kolutu obraze formirajućim
ramenima oči poput vira se vrte.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése