Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. május 1., csütörtök

Kassák Lajos 52 (Fény és árnyék között…) – 52 (Između svetlosti i senke …)


Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.




Fény és árnyék között fekszik az árok ami elválaszt bennünket néha látjuk amint a tűz felszáll a földről aztán terebélyesen visszahull a kertekben kinőnek a virágok
fordítsd el a kulcsot a zár kinyílik
de kint a szabad mezőkön megretten az ember a vonatok elvesznek az alagutakban
messziről jöttem csontjaimban érzem a fáradtságot
utak forgása   
s te sötét lepedőkön úszó nap
ki kellene szárítani a mocsarakat
kérdésmegválaszolatlanul
a hegyeken túl emlékek kísértik meg a vándort
egyedül a zöldszemű kígyó az aki elnyelhetne bennünket
egyedül a zöldszemű kígyó az aki nem apellál a józan meggondolásra
mutasd meg magad a szörnyű állatnak aki szeret téged
csönd van
esteledik.


52 (Svetlost i senka…)

Između svetlosti i senke leži jarak što nas razdvaja katkad vidimo kako se vatra sa zemlje diže pa se na sve strane prosipa u vrtovima cveće niče
okreni ključ otvoriće se brava
ali vani na slobodnim livadama čovek ustukne vozovi se u tunelima gube
iz daleka sam umor u kostima osećam
previranje cesta
a ti na tamnim plahtama ploveće sunce
močvare bi trebalo isušiti
pitanje bez odgovora
putnika iza bregova uspomene dovode u iskušenje
jedino bi nas zmija sa zelenim očima mogla progutati
jedino zmija sa zelenim očima je ta koja ne priziva na razumno promišljanje
pokaži se užasnoj nemani koja te voli
tišina je

hvata se noć.
                             Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése