Kassák Lajos 67 (Valaki szíven szúrta a lányt…) – 67 (Neko je devojku u srce ubo…)



Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

67 (Valaki szíven szúrta a lányt…)

Valaki szíven szúrta a lányt az erdőben fiatal volt kötény és jegygyűrű nélkül indult el hazulról

a nyirkos mezőben fekszik látni hogy játék az egész

sárga viaszból van akár az angyalok

én föl alá mozgok a szobában hogy ne halljam az éjszaka fájdalmát

ahogy a falakhoz csapódik

kérdezni szeretnék valamit de itt hiúság minden

jól van ez így hogy én találtam meg a kést és nem a gyermek aki megölhetné magát vele érzem hogy égett hangja van és kegyetlenül nehéz

az emlékezés kötelein csüngök

alattam az aranyszegélyű torony és az erdő ahol a gyilkos nyomai páráznak

hét mérföldre van innen a kedvesem

rossz újsághírt olvastam

nem tudom hol lakik az orvos aki délelőttre magához rendelt

megsimítom a halat amint a márvány asztalon fekszik

hideg és tüskékkel behintett.

67 (Neko je devojku u srce ubo…)

Neko je u šumi devojku u srce ubo mlada je bila od kuće bez kecelje i burme krenula

na vlažnoj livadi leži vidi se sve je samo igra

kao anđeli iz žutog voska je

u sobi ispod zemlje krećem da ne čujem bol noći

kako o zid udara

voleo bi nešto pitati ali tu je sve sujeta

dobro je da sam nož ja našao a ne dete koji bi se tim mogao ubiti osećam da mu je glas garav i prokleto težak

na užadima sećanja visim

ispod mene je toranj sa zlatnim rubom i šuma u kojoj tragovi ubice naziru

moja mila je sedam milja odavde

tužnu novinsku vest sam čitao

ne znam gde stanuje lekar koji me je za prepodne sebi pozvao

pogladim ribu koja na mermernom stolu leži

hladna je i trnovima posipana.

                             Prevod: Fehér Illés