Kassák Lajos 98 (A város ez…) – 98 (Grad je to…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

98 (A város ez…)

A város ez ahol baráttalanul élsz és korom lepi be álmaid földjét

nem kérdez itt téged senki és nem felelnek a kérdéseidre

ó jaj jaj egyedül állsz a fekete körfal előtt

látod a karavánok vonulását az égen az asszonyok szoknyáit s a szakállas bivalyokat roppant víztömlőkkel a hátukon

emlékeid rongyai lobognak fölötted s te nem tudsz elfordulni tőlük

gyere mondom gyere elmegyünk a tengerhez s közben megkeressük a kedvesedet aki most szíve alatt a gyermekkel hazátlanul bolyong a földön

gyere gyere ott találjuk őt a tengernél amint karcsú fehér lábát mosogatja a nagy kék vízben

vagy talán ott ül a pásztor előtt aki dudaszóval legelteti nyáját a sovány hegyi mezőkön

nem kérdezem ki vagy árva gyermek elhagyott szülő megkövesedett fa vagy gazdátlan komondor

én sem tudom hogy ki vagyok s nincs egyebem ennél az éneknél amit most neked énekelek

harapj a kenyeremből igyál a vizemből s aztán gyere

felejtsd el a kedvesedet is ahogyan én is elfelejtettem

ez a mi sorsunk

de ne sírj ne sírj

miért is sírnál

nem henyélünk mi és nem vagyunk egyedül ahogy az látszik

milliós seregekben dolgozunk a városban családot alapítunk s aki betér hozzánk annak gyógyító meleget és hűs tisztaságot ajándékozunk.

98 (Grad je to…)

Grad je to gde se napušteno živi i zemlju snova čađ pokriva

tu te niko ne pita i na tvoja pitanja ne odgovaraju

o joj joj ispred crnog kružnog zida sam stojiš

na nebu prolazak karavana vidiš suknje žena i sa ogromnim mehovima na leđima brkate bivole

iznad tebe dronjci uspomena vijore i ne možeš im okrenuti leđa

dođi dođi idemo do mora i usput potražićemo tvoju draganu koja sad na ovoj zemlji sa detetom ispod srca kao beskućnica luta

dođi dođi naćićemo nju tamo na obali mora kako vitku belu nogu u velikoj plavoj vodi pere

ili možda tamo ispred pastira sedi ko stado na mršavim brdskim livadama gajdanjem napaša

ne pitam dal si siroče napušten roditelj okamenjeno drvo ili pas čuvar bez gazde

ni ja sam ne znam ko sam i osim te pesme koju sad tebi pevam ništa nemam

otkini komad mog hleba pij iz moje čuture pa dođi

zaboravi draganu kao što sam i ja zaboravio

to je naša sudbina

ali nemoj plakati nemoj

zašto bi i plakao

mi ne lenčarimo i protivno izgledu nismo sami

u milijunskim gomilama radimo u gradovima porodice osnujemo i našim posetiocima lekovitu toplinu i svežu čistotu darujemo.

                             Prevod: Fehér Illés