Leslie Woolf Hedley A Jew Returns to Germany – Egy zsidó visszatér Németországba – Jevrejin se vraća u Nemačku

Leslie Woolf Hedley

New Jersey March 23, 1921 – Santa Rosa July 29, 2013

A Jew Returns to Germany

My feet touch these cobblestones
and I suddenly sense a cry from bodies
buried somewhere underneath.
But I must control my mind. I must move
as a ghost among six million forgotten ghosts.

I sniff the country like a man
hunting for his lost home,
and I suffocate ashamed to be alive.
Irony plants European guilt in me.

I feel like the last man
an a betrayed planet. I feel as though
the atmosphere is clogged with names
begging for their tombstones. I must control
my breathing for fear of inhaling
too many souls of murdered Jews.
My lungs are too fragile for such crimes.

I must behave as one newly resurrected.
But should I act the part of Christ?
Must a Jew become a Christian god again?

I will search German faces for some sign
or fleck of blood. I will look into their eyes
and watch for shadows of concentration camps.
There must be some memory that wrinkles the skin
or paints the pupil with a taint of shame.

But the avenues are clean, the parks tidy,
students study how to be German,
restaurants sell Coca-Cola, waiters eagerly serve
even wandering Jews who somehow survived,
and history has quickly washed the haunted air
until even existing phantoms are invisible there.

Egy zsidó visszatér Németországba

Lábam a macskakövekre hág
s hirtelen kiáltást hallok, testekét,
melyek itt porlanak a mélyben valahol.
De vigyáznom kell elmémre. Mint kisértet
járok hat millió elfeledett kisértet között.

Szimatolom a tájat, mint aki
elveszett otthonát kutatja,
s fojtogat a szégyen, hogy élek.
Európa vétke - ó irónia - bennem ég.

Mintha az utolsó ember volnék
egy elárult bolygón. Úgy érzem, a légkör
sírkőért kolduló nevek
kölöncétől nehéz. Vigyáznom kell,
mert egy mély lélegzettel túl sok
meggyilkolt lelkét lehelhetem be.
Ily vétekre törékeny a tüdőm.

Úgy kell tennem, mint egy most feltámadottnak.
De Krisztus szerepe vár rám?
Újra keresztény isten legyen egy zsidó?

Fürkészem majd német arcokban a vér
jelét, nyomát. Szemükbe nézek
és kémlelem a haláltáborok árnyát.
Valami emlék kell, hogy ráncot véssen a bőrre,
hogy szégyenpírral fesse a pupillát!

De az utak tiszták, gondozottak a parkok,
diákok tanulják, mi a német,
Coca-Colát kapsz a söntésben, és a pincér rohan
még a kóbor zsidó elé is, aki valahogy túlélte -
és a történelem gyorsan megtisztította a kísértetjárta levegőt,
hogy már a valódi fantomok is láthatatlanok itt.

                             Fordította: Tótfalusi István

Jevrejin se vraća u Nemačku

Moje noge ovu kaldrmu dodiruju

i iznenada osetih vrisak negde

dole, u dubinu pokopanih tela.

Ali moram nadgledati svoj um. Moram se pokrenuti

kao duh među šest miliona zaboravljenim sablastima.

Njuškam krajolik kao čovek

ko izgubljen dom lovi,

i sramota me guši jer sam živ.

Ironija, greh Evrope u meni gori.

Osećam se kao poslednji čovek

na prevarenoj planeti. Osećam kao da je

okolina ispunjena imenima koji

vape za nadgrobnim spomenicima. I moram paziti

da ne bi s jednim jedinim dubokim uzdisajem

previše ubijene duše Jevreja udisao.

Pluća su mi krhke za takve zločine.

Moram se ponašati kao jedan nedavno vaskrsnuli.

Zar deo uloge Hrista me čeka?

Mora li Židov opet hrišćanskom bogu se moliti?

Biskaću na licima Nemaca neki znak

ili mrlju krvi. U njihovim očima

tražiću senke koncentracionih logora.

Neka uspomena mora da se ureže u jednu boru kože

ili oboji zenicu sa osećajem sramote.

No avenije su čiste, parkovi uredni,

učenici uče šta znači biti Nemac,

restorani Koka-Kolu nude, konobari uljudno služe

i Jevreja, slučajnog namernika, nekako preživelog,

i povest je brzo očistio uklet vazduh,

tu su već i postojeći fantomi nevidljivi.

                             Prevod: Fehér Illés