Pilinszky János Kráter – Grotlo

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Kráter Találkoztunk. Találkozunk. Egy trafikban. Egy árverésen. Keresgéltél valamit. Elmozdítasz valamit. Menekülnék. Maradok. Cigarettára gyújtok. Távozol. Leszállsz és fölszállsz. Fölszállok és leszállok. Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek. Egyhelyben járunk; mint a gyilkos a járásodban gázolok. Madárcsicsergés ahogyan szememre veted születésem. Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz holtágában a motyogásom gurulni kezd, legördűl óriás tagjaidról és ama diadalmas és vakító valamiről, ami már nem te vagy. Úgy érint elutasításod, ez a parázna, kőbeírott suhintás, hogy tekintetem - két kavics – azóta is csak gurul és gurul egy hófehér kráterben. Két szemem, két szem pattog: az üdvösségem.

Grotlo Sreli smo se. Susrećemo. U trafici. Na aukciji. Nešto si tražila. Nešto pomeraš. Bežao bi. Ostajem. Zapalim cigaru. Odlaziš. Silaziš i uzletiš. Uzletim i silazim. Cigara. Koračaš. Koračam. U mestu hodamo; kao ubica gazim tvoje korake. Cvrkut ptica je kako mi prebacuješ da sam se rodio. To, da tu stojimo. Potom u mrtvom kraku jedne deonice puta počinje kotrljanje mog brondanja, odvali se s tvojih ogromnih udova i s onog slavodobitnog i zaslepljujućeg nečega, što više nisi ti. Tvoje odbijanje, taj pohotan, u kamen urezan zamah tako me pogađa da mi pogled – dva belutka – od onda se samo kotrlja, u snežnobelom grotlu se kotrlja. Moje oči, odskakuju oči: moje blaženstvo. Prevod: Fehér Illés