Pilinszky János Ravensbrücki passió – Patnja u Ravensbriku – Passion of Ravensbrück – Ravensbrückner Passion

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Ravensbrücki passió Kilép a többiek közűl, megáll a kockacsendben, mint vetitett kép hunyorog rabruha és fegyencfej. Félelmetesen maga van, a pórusait látni, mindene olyan óriás, mindene oly parányi. És nincs tovább. A többi már, a többi annyi volt csak, elfelejtett kiáltani mielőtt földre roskadt. 1959

Patnja u Ravensbriku Istupi iz redova, zastade mukla tišina, poput projektirane slike trepta odelo i glava uznika. Zastrašujuće je sam, pore mu se vide, sve što ima ogromno je, sve što ima sićušno je. I nema dalje. Ostalo je, ostalo je bilo samo toliko, zaboravio viknuti pre što se srušio. 1959 Prevod: Fehér Illés

Ravensbrücki passió Kilép a többiek közűl, megáll a kockacsendben, mint vetitett kép hunyorog rabruha és fegyencfej. Félelmetesen maga van, a pórusait látni, mindene olyan óriás, mindene oly parányi. És nincs tovább. A többi már, a többi annyi volt csak, elfelejtett kiáltani mielőtt földre roskadt. 1959

Passion of Ravensbrück He steps out from the others. He stands in the square silence. The prison garb, the convict's skull blink like a projection. He is horribly alone. His pores are visible. Everything about him is so gigantic, everything is so tiny. And this is all. The rest - the rest was simply that he forgot to cry out before he collapsed. 1959 Translated by Ted Hughes and Csokits János

Ravensbrücki passió Kilép a többiek közűl, megáll a kockacsendben, mint vetitett kép hunyorog rabruha és fegyencfej. Félelmetesen maga van, a pórusait látni, mindene olyan óriás, mindene oly parányi. És nincs tovább. A többi már, a többi annyi volt csak, elfelejtett kiáltani mielőtt földre roskadt. 1959

Ravensbrückner Passion Sie tritt aus der Reihe hervor, steht in der Quaderstille, Sträflingskleidung und Häftlingskopf flimmernd wie alte Filme. Schrecklich die Einsamkeit um sie, die Poren atmen hitzig, alles an ihr so gewaltig, alles an ihr so winzig. Und kein Weiter mehr. Das andre, das andre, was noch von Belang, daß sie selbst zu schreien vergaß, bevor sie zur Erde sank. 1959 Übersetzung: Roman Czjzek und Eva Czjzek