Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
17 (Az ég akkor…)
Az ég akkor fiatal mázolókat könnyezett elaggott patikusok
csőrén nyafogtak a flóták és azt hittük cérnaéletünkön
megoldódik a tragikus csomó
ó hogyis szónokolt egyszer jó öreganyám
ó hol is vagyok én hogy ti nem vagytok mellettem a legbátrabbak nadrágszíjján még abban a pillanatban összeszaladtak a lyukak ó kiszela méla bávatag ó lapátolás
s ó jaj a szobalányok most aranysarkantyúkat csempésznek az öregurak gerince alá
sírni kiáltani sikolytani
ki nyúlna át hozzám a barram-buci kert sövényén semmi kétség ő nyugodtan ül a hangyabolyon szabadítsátok ki a patkoló kovácsokat az ál-hírlapírókat és az őrülteket
Páris előtt megálltak az elefántok búsan és rettentően mint a koporsók
Paul Klee lelőtte az akvarell-madarat
csak a költők és a tányérszemű siberek úsznak még ide-oda a levegőben
ők okosságból vannak öntve ők megélnek a saját zsírjukon
hej de neki vagyok keseredve
add ide a rózsaszínű szallagokat hogy szívem fölé köthessem a mosdótálat
mindenre el kell készülnünk
az újságok megírták hogy a harangok visszavándoroltak az országba a békák zöldselyem ruhájukban ráültek a szökőkutakra s az asszonyok is kürtőkbe akasztották gyönyörű lábszáraikat
17 (Tad su sa neba…)
Tad su sa neba umesto
suza mladi ličioci padali flaute na ostarelim kljunovima
apotekara cmizdrili i
verovali smo da će se tragičan čvor
na tananon nitu našeg
života razvezati
o kako li je jednom moja
dobroćudna baka besedila
o gde sam li ja da vi
niste pored mene na remenu za čakšire najhrabrijih još u istom trenutku su se
rupe isprepletale o kisela setna bezvezna blabla o zgrtanje
i o joj sobarice sad ispod
kičmi starih gospoda zlatne mamuze krijumčare
plakati viknuti kriknuti
ko bi mi se preko
trnovite živice vrta približio nema dvojbe on na mravinjaku mirno sedi oslobodite
potkivače lažne novinare i idiote
slonovi su ispred Pariza
kao lesevi otužno i zastrašujuće zastali
Pol Kle je ustrelio
akvarel-pticu
amo-tamo u vazduhu još samo
pesnici i probisveti tanjurastih očiju plivaju
oni su iz mudrosti
izliveni oni i na vlastitoj tlačnji prežive
brate stvarno sam
ogorčen
dodaj mi ružičaste trake
da bi umivaonik iznad srca privezao
na sve moramo biti
spremni
u novinama je pisalo zvona
su se u zemlju vratile žabe u zelenim svilenim odelima na fontane zasele a i
žene svoje krasne noge u dimnjake vešale
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése