Ladányi Mihály (Mihalj Ladanji)
Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.
Utánad kószálok
Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este
és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak
arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
esetlenül és reménytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,
de aztán újra csak egész este követek valakit
aki a sarkon visszapillant
és újra látom nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád
és én meggyújtva villanyom
sokáig nézem az alvó lányt
aki feljött este
hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek
mert ismerős, ahogy hajába túr a szél
és feketén széjjelteríti vállain
Az álmaim.
Za tobom lutam
Za tobom lutam kad čitavo veče jednu ženu pratim
zbog tebe besposličarim u brljavim stubištima
čekajući da ćeš vrata Ti otvoriti, Ti nigde postojećo.
I ovi stihovi, koje dandanas govorim,
nezgrapno i beznadežno Tebe čekaju.
O ne bojim se od žena, poznajem ih i zgodomice u usta ljubim,
ali potom čitavo veče pratim neku
koja se na uglu osvrnula
i ponovo vidim nisi Ti.
I danas ti se suknja u drugoj ulici ljulja
upalim svetlo
dugo promatram snivajuću devojku
koja mi se navratila
pa i ona traži nekoga kao ja kad neku ženu pratim
jer mi je poznato kako s njenom kosom vetar poigrava
i na njenim ramnenim crno razastira
Moje snove.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése