Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. szeptember 25., csütörtök

Pethes Mária Csakazértis – Baš za inat

Pethes Mária



Csakazértis

bemérhető a város ahol
sejtjeidben a jelen szaporodik
maradék életed kenyerét megtöröd
elmondasz egy imát visszadőlsz
abba a korba ahol még nem voltál
teljesen eszelős a szenvedélytől
és azt álmodod hogy az ágy
amiben olyan hevesen ölelted
más jelenét feltartóztatja a halál

*

intravénásan csepeg a múlt a mába
 már nem harcolsz az idő démonával
elképesztő nyugalommal ballagsz
a postára föladni a számlákat
magad elé engeded a reszketeg anyókát
neki sietősebb pedig meglehet
a te lelked előbb unja meg tested
különben sosem térsz vissza
abba a meghitt karácsony estébe
ami száz éve történelem

*

a végtelen vékony repedés
az esélytelen örökké falán
az igazság folytonos várakozás
naponta meghalsz így életkorod lényegtelen
ha a szabadságot akarod elkápráztatni
előbb fel kell szabadítani magad
a legendákat szülő szorongások alól
hogy érezhesd a csodát
amikor alábbhagy benned a pánik
mert szakadéknak látszik
az a bemélyedés amin átbotladozol
állig begombolt páncélingben élni lehetetlen
a folyton éhes vágy vegyifegyver
ami után a földdel egyenlő lesz aminek látszol

*

az a poklok pokla ha megalkuszol
azzal ami ellen tiltakozol kötelességeket
jogokat mérlegelsz de a mutatót mindig
kibillenti mások lélegzete akiknek
életrajzában említés sem leszel csupán
a tél rőzsenapjain füstbe ment tavasz
nem jelent védelmet korod dalod
hiába várod a pillanatot amiből
hamisítatlan lehetőségeket csikarhatsz ki
csakazértis énekelj
a négy falnak
egyszer megértenek


Baš za inat

providan je grad gde
se u tvojim stanicama sadašnjost umnožava
prelomiš ostatak tvog života
izgovoriš jednu molitvu osvrneš se
u doba kad još nisi bio
potpuno izbezumljen od strasti
i sanjaš da krevet
u kojem si tako žudno grlio
tuđu prisutnost smrt zaustavlja

*

poput infuzije kapa prošlost u danas
s demonima vremena već se ne boriš
zapanjujućem spokojstvom krećeš
otpraviti prispele račune
drhtavu staricu ispred sebe puštaš
ona je u žurbi ipak moguće je
da tvom duhu pre će ti telo dojaditi
inače nikad se nećeš vratiti
u ono prisno badnje veče
što je već stogodišnja istorija

*

beskonačnost je tanka pukotina
na zidu bezizgledne večnosti
istina je stalno isčekivanje
svakodnevno umireš tako dob ti je zanemarljiv
ako želiš slobodu opseniti
pre sebe moraš osloboditi
od strepnji koje legende stvaraju
da možeš osetiti čudo
kad se u tebe panika stiša
jer čini se provalijom
ono udubljenje preko kojeg vrludaš
pod oklopnom košuljom život je nemoguć
neprestana gladna žudnja je bojni otrov
iza čega bićeš sa zemljom izravnana

*

pakao pakla je ako se nagodiš sa onim
protiv čega protestiraš procenjuješ
obaveze prava ali pomeraće
kazaljku tuđi uzdisaji u čijim životopisu
ni crta nećeš biti samo u danima
izgorele suvadi zime u dim pretvoreno proleće
godine pesme ti ne pružaju zaštitu
zalud čekaš tren iz kojeg
neiskvarene mogućnosti možeš cediti
pevaj baš za inat
zidovima
jednom će te shvatiti

                             Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése