Pethes Mária Csakazértis – Baš za inat

Pethes Mária

Csakazértis

bemérhető a város ahol
sejtjeidben a jelen szaporodik
maradék életed kenyerét megtöröd
elmondasz egy imát visszadőlsz
abba a korba ahol még nem voltál
teljesen eszelős a szenvedélytől
és azt álmodod hogy az ágy
amiben olyan hevesen ölelted
más jelenét feltartóztatja a halál

*

intravénásan csepeg a múlt a mába

 már nem harcolsz az idő démonával
elképesztő nyugalommal ballagsz
a postára föladni a számlákat
magad elé engeded a reszketeg anyókát
neki sietősebb pedig meglehet
a te lelked előbb unja meg tested
különben sosem térsz vissza
abba a meghitt karácsony estébe
ami száz éve történelem

*

a végtelen vékony repedés
az esélytelen örökké falán
az igazság folytonos várakozás
naponta meghalsz így életkorod lényegtelen
ha a szabadságot akarod elkápráztatni
előbb fel kell szabadítani magad
a legendákat szülő szorongások alól
hogy érezhesd a csodát
amikor alábbhagy benned a pánik
mert szakadéknak látszik
az a bemélyedés amin átbotladozol
állig begombolt páncélingben élni lehetetlen
a folyton éhes vágy vegyifegyver
ami után a földdel egyenlő lesz aminek látszol

*

az a poklok pokla ha megalkuszol
azzal ami ellen tiltakozol kötelességeket
jogokat mérlegelsz de a mutatót mindig
kibillenti mások lélegzete akiknek
életrajzában említés sem leszel csupán
a tél rőzsenapjain füstbe ment tavasz
nem jelent védelmet korod dalod
hiába várod a pillanatot amiből
hamisítatlan lehetőségeket csikarhatsz ki
csakazértis énekelj
a négy falnak
egyszer megértenek

Baš za inat

providan je grad gde

se u tvojim stanicama sadašnjost umnožava

prelomiš ostatak tvog života

izgovoriš jednu molitvu osvrneš se

u doba kad još nisi bio

potpuno izbezumljen od strasti

i sanjaš da krevet

u kojem si tako žudno grlio

tuđu prisutnost smrt zaustavlja

*

poput infuzije kapa prošlost u danas

s demonima vremena već se ne boriš

zapanjujućem spokojstvom krećeš

otpraviti prispele račune

drhtavu staricu ispred sebe puštaš

ona je u žurbi ipak moguće je

da tvom duhu pre će ti telo dojaditi

inače nikad se nećeš vratiti

u ono prisno badnje veče

što je već stogodišnja istorija

*

beskonačnost je tanka pukotina

na zidu bezizgledne večnosti

istina je stalno isčekivanje

svakodnevno umireš tako dob ti je zanemarljiv

ako želiš slobodu opseniti

pre sebe moraš osloboditi

od strepnji koje legende stvaraju

da možeš osetiti čudo

kad se u tebe panika stiša

jer čini se provalijom

ono udubljenje preko kojeg vrludaš

pod oklopnom košuljom život je nemoguć

neprestana gladna žudnja je bojni otrov

iza čega bićeš sa zemljom izravnana

*

pakao pakla je ako se nagodiš sa onim

protiv čega protestiraš procenjuješ

obaveze prava ali pomeraće

kazaljku tuđi uzdisaji u čijim životopisu

ni crta nećeš biti samo u danima

izgorele suvadi zime u dim pretvoreno proleće

godine pesme ti ne pružaju zaštitu

zalud čekaš tren iz kojeg

neiskvarene mogućnosti možeš cediti

pevaj baš za inat

zidovima

jednom će te shvatiti

                             Prevod: Fehér Illés