Pilinszky János Introitusz – Introitus – Introitus – Introitus

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Introitusz Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és ledöntve lapjait? Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel közülünk? S ki merészel a csukott könyv leveles sürüjében, ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, midőn szemét az Isten is lehúnyja, és leborúlnak minden angyalok, és elsötétűl minden kreatúra? A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet. 1961

Introitus Ko će otrvoriti odloženu knjigu? Ko će načeti nelomljenog vremena? Ko će listati od jutra do svanuća njegove listove uzdižući i rušeći? Ko sme od nas nepoznatu vatrenu stihiju pipnuti? I ko sme gustinu listova zatvorene knjige ko sme premetati? I golom rukom kako sme? Među nama ko se ne plaši? Ko se ne bi plašio kad i Bog sklopi oči i svi anđeli na kolena padaju i svaka tvorevina omrči? Jagnje je taj ko se među nama ne plaši, jedini je on, jagnje, koga su ubili. Prelazi preko staklenog mora i sleti na presto. I knjigu otvori. 1961 Prevod: Fehér Illés

Introitus

Who, now, shall open the closed book?
Who shall make the first cut in unbroken
time? Turning from dawn to dawn,
lifting the pages and letting them fall.

Which of us shall dare reach into
the flames of the Hidden? Who shall dare grope
among the dense leaves of the sealed book?
And how shall he dare, with his bare hand?

Which of us is without fear? Who would not fear
when even God's eyes shut
and all the angels fall flat
and every creature darkens?

Among us, only the Lamb has no fear.
Him alone, the Lamb who was killed.
And he is jogging along on the sea of glass.
He climbs up on to the throne. He opens the book.

                             Translated by Ted Hughes and Csokits János

Introitus

Wer schlägt es auf, das geschlossene Buch?
Wer bricht sie an, die ungebrochne Zeit?
Wer blättert um von Morgen zu Morgen,
hebt und läßt wieder fallen die Blätter?

Ins unbekannte Feuer zu greifen,
wer von uns wagt es? Im Blätterdickicht
des geschlossenen Buches zu forschen,
wer vermißt sich's? Und wie mit bloßer Hand?

Und wer von uns fürchtet sich nicht? Wer
von uns, da selbst Gott die Augen schließt
und auf die Knie fallen die Engel
und dunkel werden alle Geschöpfe?

Einer von uns fürchtet sich nicht: das Lamm.
Das Lamm nur, das wir geschlachtet haben.
Es trottet über das gläserne Meer
und besteigt den Thron. Und schlägt auf
das Buch.

                             Übersetzung: Roman Czjzek und Eva Czjzek