B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –
|
Emlékezés a tónál
El kellene indulni
meztelen talppal mintha meg-megvonagló bársonyon s a tó közepén alábukni – érinteni lágyan az idő-kőzeteket, ős-kráter alján kitapintani a labdát, játéklapátkát, egy törött napszemüveg cserepeit. Mintha saját gyermekkezed vezetne, lépkedsz emlékről emlékre egy rég elsüllyedt nyárban s a roppant tömeg fölötted kikapcsolja a hangokat. |
Sećanje kod jezera
Nezaštićenim
tabanima
bi
trebalo krenuti
na
glibastom kadifenu
i u
sredini jezera potonuti –
stenje
vremena
mekano
taknuti,
na
dnu pra-kratera
napipati
loptu,
lopatu
za igru,
krhotine
razbijenog
naočala
za sunce.
Kao
da te valstita dečačka ruka
vodi,
u jednom davno nestalom letu
od
uspomene do uspomene
koračaš
a
glasove nad tobom
nepregledna
masa gasi.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése