B. Tomos Hajnal Játék a vonaton – Igra na vozu – Game On The Train

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Játék a vonaton A sínek, a létezők biztosan visznek valahova, csak én félek megérkezni. Ablak előtt, fékezések és nekilódulások között játszom az örök utazót – jönnek és mennek a tájak, zöld-fehér álomkockák, s én merev díszletekben egyetlen bábu, csak játszom, játszom... A sínek biztosan visznek valahova, hol morcos-unottan valaki kiszállást parancsol.

Igra na vozu Tračnice, one prave, sigurno negde vode samo ja se bojim dolaska. Ispred prozora, između kočenja i poleta izigravam večnog putnika – nailaze, isčezavaju krajolici, zelene-bele kocke snova, a ja jedina lutka u ukočenim maskama samo igram, igram... Tračnice sigurno negde vode, gde neko mrzovoljno-nehajno naređuje silazak. Prevod: Fehér Illés

Game On The Train

Rails, the real ones

surely take people somewhere,

I just feel scared to arrive.

At the window

I’m playing the eternal traveller -

the train brakes and then dashes,

sceneries come and go,

green and white dream-squares -

and among hard-set props I’m

the only puppet

just playing and playing…

Rails surely                        

take people somewhere,

where grimly and bored

someone orders them to get off.

                             Translated by N. Ullrich Katalin