Stevan Raičković Glasak – Hang – Die leise Stimme

Stevan Raičković

Neresnica kod Kučeva, 5. jul 1928. – Beograd, 6. maj 2007.

Glasak Kao da ponovo odnekuda čujem Onaj usamljeni (hijeroglifski) glasak Koji mi je i do sada Ponekad Nejasno šaputao: "Hvala ti što si rekao Ono što sam i ja razumeo... Jer da nisam I ja to isto tako zamišljao: Ne bih te ni ja Do kraja Uvek Mogao shvatiti..." Samo Ovog puta Kao da razaznajem I neke znake Koje ranije Nisam poznavao: "Jedno te samo molim: nemoj Da izvlačiš zaključke Niti ikakve poruke... iz onoga Što budeš opisao... Jer ih ni ja više nemam U svojim mislima... Kako se ne bi Ni u tome razlikovali... Bar nas dvojica koji smo još jedini preostali..."

Hang Mintha valahonnan újra hallanám Azt a magányos (megfejthetetlen) hangot Amelyik eddig Nagyritkán Bizonytalanul suttogott: „Köszönöm, azt mondtad, Amit én is megértettem… Mert ha nem Azt én is így képzeltem el: Én sem lennék Képes téged Mindig Megérteni…” Csak Most, Mintha más jeleket is Megkülönböztetnék, Melyeket eddig nem ismertem: „Csak egyre kérlek: ne vonj le Végső következtetéseket Sem bármiféle üzenetet… abból, Amit leírsz… Mert gondolataimban sem Léteznek többé… Hogy, még ebben Se különbözzünk… Legalább mi ketten, az egyetlenek, akik még megmaradtunk…” Fordította: Fehér Illés

Die leise Stimme

Als hörte ich wieder irgendwoher
das einsame (hieroglyphische) Stimmchen

das mir auch bisher
bisweilen
dunkel flüsterte:

“Danke dass du sagtest
was auch ich verstand... Denn wenn nicht
hätte ich ebenso gedacht:
Auch ich könnte dich
nicht immer
bis ins Letzte
verstehen…”

Nur

dieses Mal
unterscheide ich wohl
auch einige Zeichen
die ich früher
nicht kannte:

“Eines bitte ich dich nur:
Zieh keine Schlüsse
triff keine Aussagen... aus dem
was du beschreibst... denn auch ich habe keine mehr
in meinen Gedanken… dass wir uns auch darin
nicht unterscheiden... Wenigstens wir zwei
die noch als einzige übrig sind...“

                             Übersetzung: Astrid Philippsen