Stevan Raičković Strah – Félelem – Angst

Stevan Raičković

Neresnica kod Kučeva, 5. jul 1928. – Beograd, 6. maj 2007.

Strah Nalazim velike sličnosti između mojih sve više proređenih poseta operi i cirkusu. U zdanju Ili u šatri: Moja početna zebnja Polako Uzima oblik rastuće i nezadržive panike Nad onim što se tako opasno i nezaštićeno dešava nada mnom u vazduhu Sa artistkinjom Na zategnutom i gotovo nevidljivom konopcu I primadonom Usamljenom na vrhu arije. I ja treperim (I znojim se kao krivac) Podjednako U oba slučaja: Da se njihova tanana žica Na kojoj žive Od mog straha Ne prekine.

Félelem Az általam egyre gyérebben látogatott opera és cirkuszi előadások között sok a közös ismérv. Épületben Vagy sátorban: Kezdeti szorongásom Lassan Fékezhetetlen rémületté fokozódik Attól a veszélytől és kiszolgáltatottságtól ami felettem a levegőben lebeg Artistanő A kifeszített szinte láthatatlan kötélen És primadonna vészes magányában az ária csúcsán. Én is reszketek (És holmi bűnösként izzadok) Mindkét esetben Egyaránt: Hogy az őket éltető érzékeny szál Félelmemben El ne szakadjon. Fordította: Fehér Illés

Angst

Ich finde große Ähnlichkeiten zwischen meinen
       immer selteneren Besuchen von Oper und Zirkus.

Im Haus
oder im Zelt:

Meine anfängliche Befürchtung
bekommt allmählich
die Form einer unaufhaltsam wachsenden Panik

darüber was so gefährlich und ungeschützt
über mir in der Luft geschieht

mit der Artistin
auf dem gespannten fast unsichtbaren Seil

und der Primadonna
einsam auf der Höhe der Arie.

Und ich zittere

(und schwitze wie ein Schuldiger)

gleichermaßen
in beiden Fällen:

Dass das dünne Seil das dünne Stimmband
auf dem sie leben

durch meine Angst

nicht reißen.

                             Übersetzung: Astrid Philippsen