Pethes
Mária – Péli Tamás festménye
A
megbékélés mosolya
Sok időbe telik mire rájössz
nem másokban
magadban kell megtalálnod önmagad
.
Ott állsz a százszor újraélt múlt színpadán
ahogy a kertben a magányos barackfa
de már nem fáj
hogy a kiváltság visszhangjával teli város
elutasítja a szeretet megsemmisítő erejét
Nem csábít az álmatlanság szirénéneke
Hasztalan próbálják csillapítani vágyaid
a távolság ízétől megkeseredett meglepetések
Hiába esküszik föl elpusztításodra
a nyugtalanság és a remény káprázata
.
Már tudod
minden hajnal új fénnyel szórja fel a bejáratot
és mielőtt minden emléked kioltja a feledés
a szerelem kiadatlan szobája ablakán beragyog
egy lángra éhes csillag
Kívánságaidat fölülmúlja az elfogadás
dicsősége
és arcodat kiszépíti a megbékélés mosolya
Osmeh pomirenja
Dugo vremena ti treba da
shvatiš
sebe
ne u drugima
u sebi
trebaš pronaći
Na
bini sto puta preživele prošlosti stojiš
kao u
vrtu samotna kajsija
al
više ne boli
da
grad pun odjekom privilegija
odbija
uništavajuću snagu ljubavi
Besana
pesma sirena te ne mami
Od
okusa daljine gorka iznenađenja
zalud
ti pokušavaju žudnju stišati
Opsena
nemira i nade
zalud
se kuni da će te smrviti
Već
znaš
svaka
zora ulaz novim sjajem ozari
i pre
no što ti svaku uspomenu izbriše zaborav
preko
prozora neiznajmljene sobe ljubavi zablista
zvezda
gladna plamena
Slava
prihvatanja nadjača tvoju znatiželju
a lice
ti osmeh pomirenja krasi
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése