Fodor Ákos Vakvágta – Slepa trka

Fodor Ákos Budapest, 1945. május 17. –

Vakvágta

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz - pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra.

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg - megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM! 

Slepa trka

Tražio te dotle,

dok me našla nisi

– i da se to moglo desiti,

osećam: vrednije je

od života i smrti.

Čekao te dotle

dok te nisam stigao

i Tren Trenutka

ostaje naše uporište

gde moje-tvoje ne postoji.

Mada svakodnevno treba po jednu jamu savladati;

svakodnevno i na vrh se može stropoštati!

Čovek, izgleda, stvoren je za to

da što postige: traži ponovo i ponovo.

I u slepom kasu, i preko vode i vatre,

pa premerili: Plavi Beskraj koliki je!

– I ni kao pobednik, i ni kao pobeđeni,

nek u polusnu šaptamo: d a.

Nek nam bude san dubok i potpun.

I da Ljubav i preko dana o nama sanja:

sa mnom se budi,

Moja Bolja Polovino

SA MNOM SE BUDI!

                             Prevod: Fehér Illés