Justus Pál A távozó után – Iza prolaznika – Nach dem Gehenden

Justus Pál

Pécs, 1905. április 7. – Temesvár, 1965. december 28.

A távozó után

Az út megáll. A vándor elmegy. Már nem érti

a hangot amely megfoghatatlanul lebeg fölötte

mindannyian ismerjük őt

s mégis idegenül szakad le róla minden tekintet

mikor az ajtó becsukódott mögötte

összenéztünk és észrevettük, hogy eggyel kevesebben vagyunk

az ő ismeretlen utaira gondoltunk akkor

falakra házakra városokra amik között megy

s a kapukra amik előtt állani fog: megnyílnak-e előtte majd

hogy befogadják sorsát

aztán kezünkbe vettük a szerszámokat

napjaink összeborultak fölöttünk

kijelölt utainkra gondoltunk

és a munkára, amely naponta fölméri erőnket

e súlyok lefogták kiváncsi szemeinket

s most nem néz utána senki csak én

látom lehajtott fővel az úton

felénk igyekszik ő s mégis egyre messzebb kerül tőlünk

távolodó lépései zajából köd száll fel körülötte

mely eltakarja arcát

záporok erdők némán vonuló madarak között

ki néz a távozó után

1930

Iza prolaznika

Stade cesta. Ode putnik. Već ne razume

glas što iznad njega neuhvatljivo lebdi

svi ga poznajemo

ipak stran je svaki njemu upućen pogled

kad su se vrata iza njega zatvorile

pogledali smo se i primetili, manje nas je za jedan

tad na njegove nepoznate ceste mislili

na zidove kuće gradove među kojima korača

i na kapije ispred kojih staće: otvoriće li se pred njim

da njegovu kob prihvate

pa smo uzeli u ruke alate

dani su se iznad nas sklopili

na naše označene ceste mislili

i na posao što svakog dana na kušnju nas stavi

naše oči ti utezi opteretili

i sad sem mene niko za njim ne gleda

vidim ga na cesti sa pognutom glavom

prema nama se kreće ipak od nas sve više se udaljava

lice mu iz odjeka njegovih udaljavajućih koraka

stvorena magla prekriva

među pljuskovima šumama jatima nemih ptica selica

ko gleda za onim ko odlazi

1930

                             Prevod: Fehér Illés

Nach dem Gehenden

Der Weg bleibt stehen. Der Wanderer geht weg. Er versteht
nicht mehr die Stimme die unergründlich über ihm schwebt

Wir alle kennen ihn
und trotzdem reißen alle Blicke von ihm ab

als hinter ihm die Tür sich schließt wir blickten zusammen
und haben es gemerkt, dass wir einer weniger sind

und wir haben dann der Unbekanntheit seines Wege gedacht
auf Wände auf Häuser auf Städte durch die er geht
und auf die Tore vor denen er stehen wird: werden die
sich öffnen für ihn würden sie seinen Schicksal annehmen

dan haben wir die Werkzeuge in unsere Hände genommen
unsere Tagen haben sich zusammenbogen über uns
wir dachten auf gezeichnete Wege
und auf die Arbeit die täglich unseren Kraft gemessen hat
die Läste haben unsere neugierige Augen bedeckt
unt jetzt schaut niemand ohne mir nach ihm

ich sehe in mit gebogenen Haupt auf der Strasse
wie er  sich in unsere Richtung eilt und trotzdem entfernt
er sich immer weiter von uns aus der Geräusche seine sich entferne Sritte
hebt sich der Nebel um ihn herum der dann sein Gesicht bedeckt

zwischen Schauer Wälder und zihende Vögel
wer schaut nach dem Gehender

1930

                             Übersetzung: Bayer Béla