Rafi Lajos
Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.
A relatív város
Olyan e város, mint egy földhöz vert
játék.
Megfordíthatatlan múltja lejárt.
Csak a kövek beszélnek róla.
Sosem tudom, mi hiányzik belőle.
Tény és megállapítás között gyalogolok
benne, mint mindig.
Mintha mindenik ember munkába
siető harangozó volna, s hóna alól
elejt egy tányért.
A pogány sorsra haragszom így:
miért kellett szerelmem szeme alá
ráncokat rakni?
Hörpintem a gyász zamatát s nézem
a messzi Napot:
két kézzel törli a füst.
|
Relativan grad
Takav je taj grad kao o zemlju udarena
igračka.
Istekla njegova nepopravljiva sudbina.
Samo kamenja ga spominju.
Nikad ne znam, šta fali iz njega.
Kao uvek, između činjenice i utvrđivanja
koračam u njemu.
Kao da je svaki pojedinac na posao
jureći zvonar i ispod pazuha
po jedan tanjir ispusti.
Tako se na pogansku kob ljutim:
zašto je trebala ispod očiju moje ljubavi
bore staviti?
Okus žalosti kušam i gledam
dalekog Sunca:
dim ga s dve ruke trlja.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése