Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –
Elárult kert
Fontoskodj csak.
Kerítsd össze a lehetetlent a még lehetetlenebbel. Tűzd a melledre a hivatásos álmodozók gyanús érdemrendjét: a magadra kiszabott kötelesség képzelt aranyát. Fontoskodj csak. Hidd azt, hogy neked kell örökbe fogadnod a gazdátlan boldogságot. Mások szélnek eresztett, elvadult örömeit. Fontoskodj csak. Mást úgysem tehetsz. A hely, ahol önmagad lehetnél, mindig útban lesz valakinek. A többi: lerágott csont. Elárult, elárvult kert. |
Izdan vrt
Samo se ti prposi.
Spoji nemoguće
sa još više nemogućim.
Stavi na prsa podozrivu
značku profesionalnih sanjara:
na sebe odmerenu obavezu
izmišljenog zlata. Samo se ti prposi.
Veruj da ti moraš prisvojiti
blaženstvo bez gospodara.
Tuđu, u vetar puštenu, podivljalu
sreću. Samo se ti prposi.
Drugo nešto ni ne možeš. Na mesto
gde bi svoj mogao biti
uvek će neko nabasati.
Ostalo: oglodana kost.
Izdan, osiroten vrt.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése