Ladányi Mihály Ének – Pesma

Ladányi Mihály (Mihalj Ladanji)

Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.

Ének

Valahol felém fordítottad az arcod
és a távolság összezárt minket.

Ezek a nyomorult szürke napok,
szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,
kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,
láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között
mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,
valahol a tekinteted követ már,
hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,
hogy testnyilasaid kábulatában és szemed
fényszórótüzében
éljek!
éljek!!
éljek!!!

Pesma

Negde si ti lice prema meni okrenula

i spojila nas je daljina.

Ovi ubogi sivi dani,

u sive dane utisnuta gladovanja i žeđi,

lutanje ruke na praznim čašama, golim oštricama,

beznadežna skitanja među prljavim pragovima

šta bi drugo mogli značiti: spojila nas je daljina,

negde već me tvoj pogled prati

da u svojoj zverskoj bedi tvoje krilo me teši

da u omami otvora tvoga tela i vatri

reflektora tvojih očiju

živim!

živim!!

živim!!!

                             Prevod: Fehér Illés