Rab Zsuzsa
Pápa, 1926. július 3. – Budapest, 1998. március 5.
Csavargóének
Csak az, aki
senkié sem, az hihet még a mesében, az hihet még a csodában, mindhalálig- virulásban, az, akit seholse várnak, annak mindig ajtót tárnak, aki üres már egészen, az hihet még a mesében, mehet fényben, lángzó szélben, didereghet napsütésben az, aki már senkié sem.
Annak könnyű
lépte alatt minden ösvény összeszalad, minden ösvény szerteszalad, szélnek háttal erre indul, megy egy kicsit, arra fordul az, akit seholse várnak. Annak mindig ajtót tárnak.
Lépdel
könnyű szédülettel. Bámulnak rá rémülettel lehorganyzott, földbe ásott házak, vasketrec-lakások, ólom-arcra húzott zsákok, ólmelegű szuszogások.
Aki üres már
egészen, az hihet még a mesében, indulásban, érkezésben. Csak az, aki senkié sem. |
Pesma lutalice
Samo taj
ko je ničiji,
samo taj može još
u bajkama verovati,
samo taj može još
u čuda verovati,
u cvetanju
do beskrajnosti,
koga
nigde ne čekaju
njemu uvek
vrata otvaraju,
ko je već potpuno
prazan,
taj još može verovati
u bajkama,
u svetlosti,
u oluji hodati,
može na suncu
cvokotati
taj ko
je već ničiji.
Ispod laganog
mu koraka
svaka staza
se spaja,
svaka staza
beži,
protiv vetra
ovamo krene,
jedno vreme ide
pa se okrene
taj koga nigde
ne čekaju.
Njemu uvek
vrata otvaraju.
Laganom
nesvesticom korača.
S užasom
usidrene,
u zemlju ukopane
kuće,
staništa – gvozdene krletke,
džakovima pokriveni
olovni obrazi,
poput obora topla
dahtanja
ga promatraju.
Ko je već
potpuno prazan
taj još može
verovati u bajkama,
u polasku,
u stizanju.
Samo taj
ko nigde ne pripada.
Prevod: Fehér Illés
|
Molnár Imre: Megérkezés – Dolazak - Ankunft
Csavargóének
Csak az, aki
senkié sem, az hihet még a mesében, az hihet még a csodában, mindhalálig- virulásban, az, akit seholse várnak, annak mindig ajtót tárnak, aki üres már egészen, az hihet még a mesében, mehet fényben, lángzó szélben, didereghet napsütésben az, aki már senkié sem.
Annak könnyű
lépte alatt minden ösvény összeszalad, minden ösvény szerteszalad, szélnek háttal erre indul, megy egy kicsit, arra fordul az, akit seholse várnak. Annak mindig ajtót tárnak.
Lépdel
könnyű szédülettel. Bámulnak rá rémülettel lehorganyzott, földbe ásott házak, vasketrec-lakások, ólom-arcra húzott zsákok, ólmelegű szuszogások.
Aki üres már
egészen, az hihet még a mesében, indulásban, érkezésben. Csak az, aki senkié sem. |
Rumtreiberlied
Nur der, der
niemandem gehört, nur der kann noch an die Märchen glauben, nur der kann noch an ein Wunder glauben, aufblühend bis zum Tod, der, der nirgendwo erwartet wird, dem öffnen sich alle Türen, der schon völlig leer ist, der kann noch an die Märchen glauben, er kann im Licht gehen, im flammenden Wind, der kann zittern im Sonnenschein der, der niemandem mehr gehört.
Unter dessen
leichten Schritten werden Pfade zusammenlaufen, werden Pfaden zerlaufen mit Rückenwind, ein bisschen die Richtung wendend. Der, der nirgendwo erwartet wird, dem wird immer die Tür geöffnet, geht mit leichtem Schwindel.
Der wird
erschrocken angestarrt. Die verankerten, in die Erde gegrabenen Häuser, das bleifarbene Gesicht der Eisengitter-Wohnungen, gezogene Zäcken, Stallwärme, Atmungen.
Der, der schon völlig
leer ist, der kann noch an die Märchen glauben, ans Loslegen ans Ankommen. Nur derjenige, der niemandem gehört.
Übersetzung: Bayer Béla
|
!
VálaszTörlés