Bella István A világ végén – Na kraju sveta

Bella István – Plank Antal domborműve

Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

A világ végén A világ végén végül is ketten maradtak: az árva, árva ember meg az árva, árva, árva emberiség. És elindult fönnhangon kiáltozván az ember az emberiségben:  „Hol vagy barátom, hova lettél?” És elindult fönnhangon kiáltozván az emberiség is az emberben:  „Hol vagy barátom, hova lettél?” És így tekergőztek egymás üregeiben, járataiban, barlangjaiban a világ végezetéig. Mert az ember nem tudott emberiségül, és az emberiség nem tudott emberül.

Na kraju sveta Na koncu konca na kraju sveta dvoje ostali: usamljen, usamljen čovek, i usamljeno, usamljeno, usamljeno čovečanstvo. I na sav glas vičući krenuo čovek u čovečanstvu: „Gde si prijatelju moj, gde si nestao?” I na sav glas vičući krenuo i čovečanstvo u čoveku: „Gde si prijatelju moj, gde si nestao?” I tako su se u međusobnim šupljinama, prolazima, pećinama do kraja sveta se ganjali. Jer čovek nije shvatio čovečanstvo, i čovečanstvo nije shvatio čoveka. Prevod: Fehér Illés