József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)
Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
|
Znaš da oprosta nema
Znaš da oprosta nema
zalud je zato čama.
Budi, što bi bio: muško.
Trava ti u stopama.
Greh neće biti lakši,
uzalud ćeš plakati.
Što si tu kao svedok
bar za to se zahvali.
Ne kuni se, ne sudi,
sam sebi kriv ne budi,
ne kleči, ne osvajaj,
rulji se ne priljubi.
Svuda višak ostani,
ne vrebaj lica tajni.
Čovek si, tu čovečnost,
od sebe ne odstrani.
Pamti kako si hroptao
i zalud preklinjao.
Na sopstvenom suđenju
krivo si svedočio.
U slomu oca zvao,
čoveka, kad je bog pao.
U psihoanalizi
bludnu decu našao.
Verovao rečima,
plaćenim okriljima,
gle, niko nikad ne reče,
u tebi dobrog ima.
Lažno su te voleli,
laž ti ljubav kameni.
Sad napeto oružje
na prazno srce stegni.
Sva načela ostavi,
stremi vernoj ljubavi, kao pas veruj onom, ko u tebe verovao bi..
jul-avgust 1937.
Prevod: Maša Starec i Fehér Illés
|
Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
|
Mercy Denied Forever
Mercy denied forever,
pain's but a vain endeavour, be what you should be: manly. Grass in your footsteps ever.
Sin is beyond endurance,
weeping, vain self-abhorrence. Even for this, be grateful, warrant for your existence.
Renounce self-flagellations,
promises, accusations, both conquest and surrender, the call of crowds and nations.
Avoid another's uses,
nor spy into abuses. And do not scorn the human: you are what it produces.
You begged for pity, croaking,
in vain, remember, choking, and bore yourself false witness in your own trial's convoking.
You sought a father, even
on earth, if not in heaven. In Freud the wicked children you found, still unforgiven.
You trusted words' illusions,
paid comforters' delusions, but no one ever trusted the goodness of your visions.
They loved you by their lying,
your lying killed your loving, therefore the pistol-barrel aimed at your blank heart dying.
Or cast out doctrine's power,
hope true love yet will flower, doglike, you'd trust whoever trusted you for an hour.
Translated by Ozsváth Zsuzsanna and Frederick Turner
|
Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
|
Du weißt, es gibt kein Verzeihn
Du weißt, es gibt kein Verzeihn,
lass also die Reue sein. Sei, was du wärest: ein Mann, über dich wächst Gras allein.
Schuld lässt sich so nicht zähmen,
vergeblich deine Tränen. Um dieses zu bezeugen, sollst du dich dankbar geben.
Lass Klagen und Beschwören,
du sollst dir selbst gehören, nicht huldigen, nicht rauben, auf keine Truppe schwören.
Sollst überflüssig bleiben
und das Geheimnis meiden, dein Menschsein aber achten, denn Mensch bist du zu leiden.
Denk an dein vieles Klagen,
dein flehendes Verzagen, dein falsches Zeugensagen im eigenen Verfahren.
Suchtest Gott in deiner Not,
Menschen, wenn er sich nicht bot, analytisch in der selbst Fandest du den frühen Kot.
Glaubtest den leichten Sätzen,
Leuten, die willig schwätzten, und sieh, keiner war bereit, sich für dich einzusetzen.
Sie liebten dich betrügend,
du kannst nicht lieben lügend, so nimm nun diese Waffe, dein leeres Herz berührend,
oder meid kaltes Denken,
Lass treu die Liebe lenken, denen ganz blind zu glauben, die dir Vertrauen schenken.
Übersetzung: Wilhelm Droste
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése