Pethes Mária Gyomornegyed – Kvart škembe

Pethes Mária – Varázslók: Péli Tamás festménye

Gyomornegyed a nevetés kapocs volt egészen addig míg észrevettem kivillanó méregfogad aztán a védekezés lett közös bennünk te a fogad én az életem féltettem  *  úgy őrizted tőlem magad ahogy Kékszakállú az utolsó ajtó titkát halálra szántan akartalak felderíteni és nem hittem hogy komolyan gondolod kivégzésemet azóta földrengés van a gyomromban ha megszólal Judit áriája * átdöftem a köztünk lévő távolságot egy vasútvonallal azon ment a gyomornegyedbe az étel és jött vissza hozzám a tányér egy elnémult morzsával * reményem fecskéje ült a dróton pedig tudta egyedül nem hozza vissza a nyarat te vérengző kandúr lentről lested az óvatlan pillanatot mindig szeptember maradt * a köztünk lévő fal mellett eltörpült a nagy kínai azt hittem egyszer átkiáltasz hogy halló vagy valami de kénytelen voltam vacsora helyett a falat zabálni hogy végre meglássalak sajnos mögötte volt még egy amit nem bírtam már gyomorral azóta kőszagú a leheletem * elektromos angolna voltál kipécéztél pedig nem is mondtam ajánlom magamat de nem mérted fel hogy túlságosan nagy falat vagyok te éhen én sokáig szárnyalásra képtelen repülőhal maradtam * a legtökéletesebben szemléltető bemutatóban az életről akkor részesültem amikor a kezemben tartott késsel átvágtam egy kimúlt hal gerincét a makacs erő a pikkelyekre sápadt és az élet utolsó rándulását gyomromba közvetítette karom nem voltam képes fehér húsából enni csak irtózattal néztelek épp olyan mohón zabáltad ahogy engem is * a végén már csak istent sajnáltam hármunk között ő volt a legmagányosabb * úgy haraptál a mellkasomban ütemesen rángó mályvaszínű húsba ahogy macskám egy énekesmadárba őt leszidtam kipeckelt szájából kimentettem áldozatát téged elhagytalak az orvosok szívem helyén azon a tépett húscafaton sokáig tanulmányozták fogsorod patkó alakú nyomát

Kvart škembe sve dotle je smeh veza bila dok ti sevajući otrovnjak nisam primetila posle je u nama odbrana postala zajednička ti zub ja život branila * tako si sebe od mene čuvao kao Modrobradi tajnu zadnje kapije rešena na smrt te htela otkriti i nisam verovala da na moje smaknuće ozbiljno misliš zemljotres mi je od onda u želucu ako se arija Judite zazvuči * između nas postojeću daljinu jednom prugom probola na kojem u kvart škembe hrana silazila i sa zanemelom mrvicom tanjur mi se vratila * na žici lasta moje nade sedela mada je znala sama leto neće vratiti ti krvoločni mačore od dole vrebao nesmotren tren uvek je ostao septembar * kineski zid je sitnica u odnosu na zid između nas nastalog verovala sam jednom ćeš doviknuti haho ili nešto slično ali bila sam prinuđena umesto večere zid žderati da bi te konačno ugledala na žalost postojalo je još nešto što nisam mogla svariti od onda dah mi na kamen zaudara * električna jegulja si bio ulovio me a nisam ni rekla preporučujem se ali nisi procenio da sam prevelik zalogaj ti si gladan a ja na let nesposobna riba poletuša ostala * u najupečatljivijem prikazu života tad imala udela kad nožem kojeg si ti držao kičmu mrtve ribe prerezala svojeglava sila na krljuste se lepila i poslednjeg trzaja života ruka mi u moj želudac prenela nisam bila sposobna kušati njeno belo meso samo sam te s užasom promatrala nju si baš tako pohlepno žderao kao i mene * na kraju sam samo boga žalila između nas troje on je najusamljeniji * tako si mi grudni koš ugrizao ritmično pokretno meso boje sleza kao moja mačka pticu pevačicu nju izgrdila žrtvu iz njene razglobljene čeljusti izbavila tebe ostavila lekari su na mestu mog srca na onom raskidanom komadu mesa dugo ispitivali trag tvoga zubala oblika potkove Prevod: Fehér Illés