Pintér Tibor Velencei duett – Duet iz Venecije – Duetto Veneziano



Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

Paolo Caliari (Veronese), c 1570: Portrait of a Gentlewoman and Gentleman

Velencei duett avagy vérfagylalt amorella A férj Beppó voltam az ékszerész nálam szebben gyöngyöt nem foglalt aranyba senki nőm vitt a gyászos végbe Gyanakodva nyomába eredtem mikor a Mercatón sietve átvágott s egy hírhedett kéj-apácák lakta házba osonva buzgón követtem a falhoz lapulva majd úgy mentem be a házba mint kit férfivágy igen hevít s emígyen léptem be az ajtón hol szerelmesen egy ifjút ölelt kivontam a tőrt bosszúra készen mikor felrobbant az ég körülöttem A feleség Egy különös ifjú nyűgözött engem barna arcán szelíd pír bolyongott mikor álmodozó pillantással rám emelte epedő tekintetét bogárzón Többször forrtam véle kapcsosan össze mire hitvesem Beppó gyanút fogott s utánunk lesvén gyilkolni vágyva tört mireánk Tőrét emelintve közelgett de lovagom a mordállyal sebtében szeme közé lőtt Értünk jöttek az X-ek röppent a spádé s forró vére égre ömölt Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!

Duet iz Venecije odnosno amorela sladoled krvi Muž Bio sam juvelir Bepo bisere lepše od mene u zlato niko nije optočio u žal žena me je odnela Sa podozrenjem pratio nju kad je žurno presecala Merkato i u neku zloglasnu kuću bludnih opatica ušuljala uz zid skrivajući revnosno nju pratio pa tako sam u tu kuću ušao kao neko koga žudnja žari i s tom namerom prešao prag gde zaljubljeno mladića grlila bodež na osvetu spremno vadio kad se oko mene nebo rasprsnulo Supruga Mene je neobičan mladić čarao na braun obrazu krotko rumenilo sjalo kad me je garnim očima sanjara pogledom pun čežnje pogledao Više puta sam se s njim u vatri stapala dok moj suprug Bepo postao sumnjičav i za nama šunjajući spremno na ubistvo na nas nasrnuo U ruci s bodežom se približio al moj junak svojim koltom među očima ga je pogodio Po nas X-ovi došli letela sablja i njegova krv na nebo šiktala Gospodaru Neba, svoju sirotu Monu ne ostavi! Prevod: Fehér Illés

Velencei duett avagy vérfagylalt amorella A férj Beppó voltam az ékszerész nálam szebben gyöngyöt nem foglalt aranyba senki nőm vitt a gyászos végbe Gyanakodva nyomába eredtem mikor a Mercatón sietve átvágott s egy hírhedett kéj-apácák lakta házba osonva buzgón követtem a falhoz lapulva majd úgy mentem be a házba mint kit férfivágy igen hevít s emígyen léptem be az ajtón hol szerelmesen egy ifjút ölelt kivontam a tőrt bosszúra készen mikor felrobbant az ég körülöttem A feleség Egy különös ifjú nyűgözött engem barna arcán szelíd pír bolyongott mikor álmodozó pillantással rám emelte epedő tekintetét bogárzón Többször forrtam véle kapcsosan össze mire hitvesem Beppó gyanút fogott s utánunk lesvén gyilkolni vágyva tört mireánk Tőrét emelintve közelgett de lovagom a mordállyal sebtében szeme közé lőtt Értünk jöttek az X-ek röppent a spádé s forró vére égre ömölt Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!

Duetto Veneziano Ossia l’amarella gelato al sangue Il marito Mi chiamarono Beppo il gioielliere incastonare una perla in oro puro  meglio di me non sapeva nessuno la mia donna mi condusse alla perdizione Pieno di sospetto mi misi a tallonarla mentre attraversò il Mercato di fretta sgattaiolò dentro una famigerata casa dimora delle donne belle di notte appiattito al muro la stavo inseguendo poi entrai in casa come può solo un uomo dal desiderio maschile parecchio eccitato varcando così la soglia della casa dove innamorata teneva stretto un giovanotto sguainai il pugnale alla vendetta pronto quando intorno a me scoppiò il cielo La moglie Mi conquistò un strano giovanotto con un lieve rossore sul viso scuro alzava su di me il suo languido sguardo i suoi occhi neri brillavano spasimando Ci siamo uniti tante volte con impeto sin quando il mio consorte Beppo avuto il sospetto e cominciò a seguirci e si accanì contro di noi per ucciderci S’avvicinò tenendo il pugnale in alto ma il mio cavaliere con la sua carabina gli sparò tra gli occhi senza preavviso vennero a prenderci i Dieci vibrava la sciabola versava il suo sangue bollente al cielo Signore dei cieli, non abbandonare la tua povera Monna! Traduttore: Ibolya Cikos

Paris Bordone: The Venetian Lovers