Bella Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –
|
Megbújnék
benned
megbújnék kezedben
ágaidba kapaszkodnék
ringanék a szélben
hullajtva hervadó
szirmait a nyárnak
táncolnék
selyem köntösbe
font éj-hajnal
ragyognék benned
mint drágakő-ékszer
fátyolba bújtatott
hullámokon úszó
messzi fények.
megbújnék szemed
azúrkék tengerének
est-csillagain
viharfelhőben
fényeddé lennék
cseppekben folynék
völgyeiden át
fodros ráncaiban
megbújva benned
arcomat temetném
mint hajnal-pír
rózsás ajkaimon
érezném ízében
titkos randevú
halkuló sóhaját.
|
Sakrila bi se u tebi
sakrila bi se u tvojoj
ruci
hvatala bi se za tvoje grane
ljuljala bi se u vetru
prosipajući uvele
latice leta
plesala bi
u svileni ogrtač
upletene zore
u tebi bi poput
dragog kamena
u skut obavijena
na valovima poloveća
daleka svetlost sjala.
Sakrila bi se
na zvezdama plaveta
tvoga oka
u oblacima vihora
bi tvoj sjaj bila
kapima bi tekla
skrivajući u naborima
tvojih dumača
svoje lice bi
u tebi sahranila
kao rumenila zore na
mojim
ružičastim usnama
bi osetila okus
tihog uzdaha
tajnog sastanka.
Prevod: Fehér Illés
|
!
VálaszTörlés