Bella István
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.
Ebben a félhomályban
Ki ül itt, ki ül itt,
ebben a félhomályban,
a halált gyakorolja talán,
hogy csak van, nyílt szemmel,
leesett állal,
testéből sarjad a félhomály,
nyüzsgő, eleven óra, akibe
a halál és árnyéka visszajár
születni, s meghalni újra,
ki ez a
se ide, se oda, sehova már?!
|
U tom polumraku
Ko tu sedi, ko tu sedi,
u polumraku tom,
možda smrt uvežbava,
da tek postoji, otvorenim očima,
otpalom bradom,
polumrak iz njegovog tela provejava,
užurban, živ sat, u koga
smrt i njena sena se vraća
da bi se ponovo rodila i umrla,
ko je taj ko
već ni tu, ni tamo, nikamo ne pripada?!
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése