Cselényi Béla Deperszonalizáció – Depersonalizacija

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –

Deperszonalizáció Amilyen jó érzés a múlt egy boldog szögletét (jelen) átéléssé kinagyítani, olyan elviselhetetlen, amikor a jelen elhomályosul és meggyengül, mintha csak emlékeznénk rá, (mármint a jelenre). Kezdő ivók érezhetnek hasonlót egy féldeci tömény után, de a búskomorság bizonyos fajtájánál bármely ital, kábító- vagy ajzószer nélkül is beáll ez az emlékszerűen homályos, mégis jelenidejű önfigyelés. Azt hiszem, ezt nevezik a szakkönyvek elszemélytelenedésnek, vagy ha nem, az elszemélytelenedés is ugyanilyen rossz lehet, mint a fenti állapot, amit egy thaiföldi gyorsétkezdében is átélhetsz, a tenger gyümölcseit kanalazva. Budapest, 2015. IV. 2.

Depersonalizacija Koliko god je prijatno jedan sretan kutak prošlosti (u sadašnjosti) uveličati, toliko je napodnošljivo kad se sadašnjost zatamni, oslabi kao da se sećamo (naravno na sadašnjost). Verovatno tako nešto osećaju pijanci početnici nakon prvih žestokih, ali kod nekih vrsta seta i bez ikakvog pića, sredstva za omamljivanje ili dopinga nastupa u sadašnjosti to vlastito promatranje kao da je maglovito sećanje. Pretpostavljam da stručnjaci to stanje nazivaju depersonalizacijom, a ako ne i depersonalizacija može biti isto tako loše stanje, kao gore opisano, što u eksperes restoranu Tajlanda doživljavaš kad se plodovima mora hraniš. Budimpešta, 2. IV. 2015. Prevod: Fehér Illés