Kiss József A Knyáz Potemkin – Knez Potemkin

Kiss József

(Mezőcsát, 1843. november 30. – Budapest, 1921. december 31.

A Knyáz Potemkin Fekete vizeken – hali-hé-hali-hó! Száll a Knyáz Potemkin, a fekete hajó. Süvítő szélvésznek a szemébe néznek Jó hatszáz legények – – Hali-hé-hali-hó! – A fekete hajó. Visz csempész dugárút vörös zászló alatt, Tiltott rakománya a szabad gondolat. Nyílt lázadást ringat, mint bölcső, fedelén Hatszáz hajós legény – – Hali-hé-hali-hó! – A lázadó hajó! Batumnál megfúrták – hali-hé-hali-hó! – Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó. A sárga vizeken vad örvény nyelte el – Vaj’ most hol vesztegel – Hali-hé-hali-hó! – A babonás hajó? Jár, jár szakadatlan, jár csendbe, csendetlen, Tovaleng bordátlan, kering feneketlen, És árbóca hegyén Lobogója a lengő piros északi fény – – Hali-hé-hali-hó! – A hazátlan hajó! – És ahol megjelen és ahol partot ér, Erőre kap a kar, fölforr a tunya vér, Gőg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad És minden rab szabad – – Hali-hé-hali-hó! – A szabadság-hajó! – Te ura viharnak, tengernek, hajónak! Ha elhívni látod poétádat jónak, Ha üt majd az órám – hali-hé-hali-hó! – – Pihenni mire jó? – Hadd jöjjön el értem Az a hajó! A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba, Mint a rózsák ülnek együtt egy bokorba. Sívó pusztaságra, amely tikkad, szárad, Vigyük el tavaszát a szabadulásnak. – Hali-hé-hali-hó! – Te örök szent hajó!

Knez Potemkin Na crnim vodama – ihajla čuhajla! Leti Knez Potemkin, ta lađa crna. Burnoj oluji odoleva Četa dobrih momaka – – Ihajla čuhajla! – Ta lađa crna. Pod crvenom zastavom se krije švercana roba, Zabranjen teret je misao slobodna. Na palubi, otvorenu bunu ljulja, kao kolevka, Četa dobrih momaka – – Ihajla čuhajla! – Ta lađa buntovna! Kod Batuma probili – ihajla čuhajla! – Kod Krima puknula ali lađa put nastavlja. Na žutim vodama surov vrtlog ju proguta – Gde li sad tumara – Ihajla čuhajla! – Ta lađa predrasuda? Ide, neprekidno ide, ide tiho, glasno, Bez rebara se ljulja dalje, kruži bez dna, I na vrhu jarbola Zastava joj je crvena svetlost severnog pola – – Ihajla čuhajla! – Ta lađa bez doma! – I gde se pojavljuje i obalu dotiče, Ruka novu snagu dobija, krv lenja provri, Bledi se obest, podlost, oko se širi, pucaju okovi I rob je na slobodi – – Ihajla čuhajla! – Ta lađa koja slobodu nosi! – Gospodaru vihora, mora, broda! Ako je vreme da poeta na put krenuti mora, Ako mi je odzvonilo – Ihajla čuhajla! – – Čemu se odmara? – Neka dođe po meni Ta lađa! Neka sedim sa četom momaka u istom redu, Kao što su ruže zajedno na istom grmu. Na živi pesak, koji se suši, malaksa, Nek odnesemo slobodu maštanja. – Ihajla čuhajla! – Lađa večnog praznika! Prevod: Fehér Illés