Danja Gašpar Đokić Zaboravi me probuditi – Ne ébressz fel

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Zaboravi me probuditi hoćeš li se sutra sjećati ovih ruku što sam ti ih prinjela na grudi kao kruh i sol uz uzdrhtalo vriskanje snom dodirnute utrobe gdje su se razrnile sve prošle nevjerice i mog glasa u naviranju klasje moje dok si povijao naletom tvojih dlanova u onom trenutku bljeska kad sam postala boginja prvog uzleta reci mi hoćeš li pamtiti bezvuk narednog jutra u kojem smo skupljali ostatke prošlih samoća kroz želju da ih nikada više ne obučemo na sebe i da li ćeš primijetiti poruku koju sam ti ostavila titranjem svakog bivšeg straha pored tvog uzglavlja ljubavi ako odeš nemoj me buditi

Ne ébressz fel emlékszel-e majd holnap erre a kézre melyet mint kenyeret és sót helyeztem melledre a reszketőn sikongó álomérintett anyaméhre ahol szétporladt a múltbéli hitetlenség és elcsukló hangomra abban a fényes pillanatban tenyered símítása után lehulló fejkendőmre mikor az első szárnysuhintás istennője lettem mondd megjegyzed-e a másnap reggeli csendet melyben a múlt magánykacatait gyűjtöttük egybe azzal hogy soha többé nem vesszük fel és észreveszed-e  fejed mellett hagyott üzenetemet melyben régi félelemeim remegnek szerelmem ha elmégy ne ébressz fel Fordította: Fehér Illés