Bella István
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.
Az első mozi
Reflektoroz,
medret váj az éjbe a szél. Sárga fényhasáb. Porszemek, molekulák – lebegnek benne levelek, ágak. Kettészeli az éjszakát. A folyó vásznára vetít gyors holdat, rudalózó árnyakat. Fülüket hegyezik, nézik örökké felhők és kutak.
Hát neked mit mutat?
Ejtőernyőt, zuhanó hajadat,
hátracsukló pőre templomokat, gyors késeket, villanó arcodat, kalimpáló kalodát, lábadat –
és magamat, a bedőlt ég alatt.
|
Prvi bioskop
Reflektira,
vetar u noć korito
kopa.
Žuti snop svetla.
Zrnca prašine, molekule
– u njemu krošnje, grane lepršaju.
Noć preseče.
Na platno reke
brzog meseca projicira i sene.
Uši naroguše,
večni oblaci ih gledaju i sarandže.
A tebi šta pokazuje?
Padobrana, tvoju pletenicu,
ogoljelu napuklu crkvu,
brze noževe, odsjaj na tvom licu,
klateće klade, tvoju nogu –
i ispod srušenog neba glavu moju.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése