József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)
|
(Az
Isten itt állt a hátam mögött…)
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot .................................. ..................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon.
1937. október
|
(Tu za leđima mi stajaše Bog)
Tu za leđima mi stajaše
bog,
A ja zbog njega ceo svet
obiđoh.
……………………..
……………………..
Četveronoške puzah. Bog
pravi
na me pogleda i ruku ne
dade.
Tom slobodom do znanja mi
stavi
da uspravno stojim smoći
ću snage.
Pomože, jer ne može
pomoći,
Beše plamen, ali pepeo ne
bi.
Kol’ko istine, tol’ko
ljubavi.
Samnom bi, što ostavi me
sebi.
Krhko mi telo: strah nek ga čuva!
Ali dušu srodnu čekam s
osmehom,
jer dok je mene, vernost
ustrajava,
u praznini, na svetu
lelujavom.
oktobra 1937.
Prevod: Maša Starec i
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése