Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2015. augusztus 20., csütörtök

József Attila (Az Isten itt állt a hátam mögött…) – (Tu za leđima mi stajaše Bog)

József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

(Az Isten itt állt a hátam mögött…)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. október
(Tu za leđima mi stajaše Bog)

Tu za leđima mi stajaše bog,
A ja zbog njega ceo svet obiđoh.
……………………..
……………………..

Četveronoške puzah. Bog pravi
na me pogleda i ruku ne dade.
Tom slobodom do znanja mi stavi
da uspravno stojim smoći ću snage.

Pomože, jer ne može pomoći,
Beše plamen, ali pepeo ne bi.
Kol’ko istine, tol’ko ljubavi.
Samnom bi, što ostavi me sebi.

Krhko mi telo: strah nek ga čuva!
Ali dušu srodnu čekam s osmehom,
jer dok je mene, vernost ustrajava,
u praznini, na svetu lelujavom.

oktobra 1937.

Prevod: Maša Starec i Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése