Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2015. október 16., péntek

Kőhalmi Ildikó Énviláglótusz magánterület – Mojsvetlotos privatan posed

Képtalálat a következőre: „kőhalmi ildikó”
Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Énviláglótusz magánterület

nam myoho renge kyo
nam myoho renge kyo
nam myoho renge kyo
nam myoho renge kyo

ha valaki méltó a távolság
mantráira csöndek tomboló
orkánjaira az örökkévalóság
kapuőrzőinek együttérzésére
hagyjon el engem mielőtt
én hagynám el őt hirtelen
odadobva saját jövőjének
aposztrofálatlan peremvidékére

elég ha egyikünk bolyong
a leírhatatlan vázlatai közt
nagy ára van a halhatatlanságnak
és messziről nagyon messziről
kell megindulni lélekvesztőkön
kötélhidakon tudatlanságban
töltött életeken át táncoló
szellemek ijesztő kíséretében

juss túl démonaidon mondja
azon az áldott egyen is nem
viheti örökké ürességed terhét
belevakulsz a fénykeresésbe
süketté tesznek a szomorúság dalai
végül érzéketlenné merevednek
a legmívesebb szavak és nem is tudod
hogy megnyitotta benned az univerzumot

feleslegesen siratsz és értelmetlenül
temetsz mert engedélyt adtál önzésre
sajnálkozásra mérlegelve a boldogulás
változatait minden váratlan kőomlás
maga alá temet és nincsenek fegyvereid
a szelídséggel szemben védképtelen
vagy mint aki először találkozik
a kísértés gyönyörű szédületével

juss túl a félelmen mondja
túl a mocsarak megalázó
szennyén dühön magányon
elárvuláson és igen a hiány
emésztő máglyatüzein győzd
le az üvöltő vadakat odabent
ahová kenyér és víz nélkül
az eleven szerelmet falaztad

nam myoho renge kyo
nam myoho renge kyo
nam myoho renge kyo
nam myoho renge kyo

Mojsvetlotos privatan posed

nam mjā ringe kjā
nam mjā ringe kjā
nam mjā ringe kjā
nam mjā ringe kjā

ako neko zaslužuje mantre
udaljenosti besne oluje
tišine saosećaj
čuvara večnosti
nek me ostavi pre
no što bi ga napustivši
na nespomenut rub
njegove sudbine bacila

dovoljno je da jedan od nas luta
između nacrta neopisivog
velika je cena besmrtnosti
i iz daljine velike daljine
šajkama preko mostova od užeta
treba krenuti u zastrašujućoj
pratnji duhova koji su u neznanju
provedenim godinama plesali

pređi preko svojih demona veli
i preko onog jedo jedinog ne može
uvek teret tvoje praznine nositi
oslepiš u traženju svetlosti
ogluše te pesme tuge
i na kraju i najprosvećenije reči
bezosećajne postanu i više ne znaš
da je u tebi univerzum otvorio

bez potrebe oplakuješ i nerazumno
sahranjuješ jer oslobodio si sebičnost
sažaljenje stavljajući na vagu mogućnost
procvata svaki iznenadan odron kamena
te zatrpa i nemaš oružja protiv
krotkosti nesposoban si za
odbranu kao neko ko se prvi put
sretne s čarolijom iskušenja

pređi preko straha veli
preko ponižavajuće prljavštine
močvara besa samoće
osame i da preko uništavajuće
lomače oskudice savladaj
besne beštije iznutra
gde bez hleba i vode
samu ljubav zazidao

nam mjā ringe kjā
nam mjā ringe kjā
nam mjā ringe kjā
nam mjā ringe kjā

Prevod: Fehér Illés 
Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.gr/2013/02/kohalmi-ildiko-versei-envilaglotusz.html



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése