Pethes Mária A csend íze – Okus tišine

Pethes Mária – Fenyvesi Edit rajza

A csend íze

Lucian Blagáért

Jelenidőben mesélni rólad, az ölelésről, hogy
Isten ne érezze magát olyan árvának bennem.
Elmondani, hogyan fekszel szerelmed ölében
az égről alácsorgó, olvadt fényben, hallgatod
a fülledt messzeségből egy templom harang-
bongását. A szeretett nő árnyékába dőlsz, haja
dédelgetőn körbefonja arcod, csókja mézében
a csend ízét ízleled. Egymást karoljátok a parton
és lelketek így, összeforrva a végtelen ösvényén
marad. De rendületlenül hiszitek, mindig jönnek,
akik vérükben lobogó szenvedéllyel tovább folytatják
a kettészakadt mesét. Most ötvennégy szökevény
május után lelked bennem dalol, és emlékedben
szabadon lélegzik Isten.

Forrás: http://www.alkoto-haz.hu/a-csend-ize-lucian-blagaert/

Okus tišine

Za Lučijana Blagu

U sadašnjem vremenu pričati o tebi, o zagrljaju, da

Bog u meni ne bi se tako usamljenim osećao.

Ispričati, sa neba kapajuće otopljenom sjaju,

u naručju tvoje ljubavi kako miruješ, slušaš

zvonjavu neke crkve iz sparne daljine.

U senku voljene žene se ispružio, njene lokne

lice ti blago obavijaju, u slasti poljupca

okus tišine kušaš. Zagrljeni ste na obali i

tako sjedinjeno vaše duše će na stazi beskraja

ostati. I nepokolebljivo verujete, doćiće novi,

koji će s urođenim žarom prekinutu priču

dalje nastaviti. Sad nakon pedesetčetiri odbegla

maja duša ti u meni peva i Bog u tvojoj uspomeni

slobodno diše.

                             Prevod: Fehér Illés