Branislav Petrović Balada o džambasu i krčmarici – Ballada a lócsíszárról és a kocsmárosnéról

Branislav Petrović

Bjeluša, 7. april 1937. – Beograd, 26. septembar 2002.

Balada o džambasu i krčmarici U Šapcu bila mala krčma U krčmi lepa krčmarica imala muža na robiji sa robije dobijala nežna pisma Vraćao se džambas iz Sremske Mitrovice jahao neku ostarelu ragu pada kiša duvao pasji vetar ledilo se srce skitačko Stigao u Šabac ušao u krčmu seo pored peći poručio rakiju milicajac iza šanka sumnjičavo ga pogledao bila noć decembarska prvi sneg padao Sutradan bio pazarni dan raga bila za prodaju otimarena doterana otišla je za lepe pare ponovo džambas u krčmu došao krčmarica ga prepoznala Donela mu sela pored njega upitala za bratski život pričao džambas o putevima bez kraja o kobilama mađarskim o vlaškim ciganima dopalo se krčmarici zavolela patnju džambasku Sutradan stiglo pismo iz Požarevca Putovalo pismo preko snežne zemlje lepa krčmarica suzu pustila čitajući pismo iz Požarevca Spazio džambas suzu u očima zaigralo njegovo srce lopovsko zajedno su čitali i tumačili nije lako sestro lepa njemu tako na robiji Video džambas njegovu fotografiju gledale ga bratske oči nepoznate u ruci posle držao njenu ruku tako da je tu ostao da zanoći Izjutra poranio nacepao drva uneo u naručju založio vatru bila mećava sneg stresao sa cokula gledale ga najlepše oči u Šapcu.

Ballada a lócsíszárról és a kocsmárosnéról Volt Sabacon egy kocsma Szép kocsmárosné tartotta férje rab volt gyengéd leveleket kapott a rabságból Hazafelé tartott a lócsíszár Mitrovicáról vén gebén lovagolt zuhogott vágott a szél dermedt a nomád szív Sabacra ért kocsmába tért kályha mellé ülve pálinkát kért a kármentőből gyanúsan méregette a rendőr december volt éjszaka az első hó esett Másnap a vásárban szép összeget kapott az immár fényes szőrű gebéért majd a kocsmába ment ismét felimerte a kocsmárosné Mellé telepedett életéről kérdezgette a lócsíszár végtelen utakról mesélt magyar kancákról oláh cigányokról kocsmárosné megkedvelte lócsíszári sorsát Másnap Pozsarevacról érkezett egy levél Hóborította országon keresztül utazott a levél elolvasván a pozsarevaci küldeményt sírva fakadt a szép kocsmárosné A lócsíszár észrevette könnyes szemét betyár szíve hangosabban dobogott együtt olvasták magyarázták szép húgom nem lehet könnyű a rabság Látta a lócsíszár a fényképet ismeretlen testvéri szem nézte majd kezével a lány kezét tartotta éjszakára ott fogta Korán reggel fát vágott bevitte tüzet gyújtott hóvihar volt mindent áthatott rajta a legszebb sabaci szempár nyugodott. Fordította: Fehér Illés

Forrás: http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=330