Cseke Gábor Kőidő – Kameno vreme

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Kőidő most hogy a 75-höz értem végre megértem miért kell hátranézni még akkor is ha sóbálvánnyá válunk és én bizony hátranéztem kődarab állt mögöttem inkább oszlop szinte bálvány s mintha hozzám tartozna állt a lábán és amíg  átöleltem beleremegtem meleg volt mint egy ember teste pedig már hűvös volt akkor a hegyek közötti éppen leszálló este végigtapogattam és simogattam repedés rajta sehol csak kusza redők apróbb-nagyobb árkok itt-ott egy moha-bibircsók hozzáért ajkam is még mindig érzem dacos csókját mely idegen volt de ismerős is ahogy a kezem rátapadt a kő felszíne remegett minden mozdulatomra némán csodáltam: micsoda kődarab! (ebből egy valamire való szobrász egy életen át farag!)

Kameno vreme sad kad sam do 75. stigao konačno shvatio zašto treba pogledati unazad čak i onda ako se u kip od so pretvaramo a ja sam bogme pogledao unazad iza mene komad kamena stajao radije stub skoro kip i na nozi stajao kao da meni pripada i dok sam ga zagrlio zadrhtao topao je bio kao telo čoveka a tad je već sveže bilo veče u brdima  što se upravo spušta opipavao ga i gladio na njemu nigde pukotina tek zamršene bore manja-veća udubljenja tu i tamo po koja izbočina mahovine i usnama dotaknuo još uvek osećam njegov prkosan poljubac stran je bio ali i poznat kako mi se ruka na njega priljubila na svaki moj pokret površina kamena zadrhtala nemo mu se divio: kakav komad od kamena! (neki bolji vajar bi to čitav život vajao!) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=47046