Rafi Lajos
Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.
Prológus
Minek lehet nevezni azt az
állapotot, amikor az ember érzi, hogy szétveri lassan koponyáját a rágalom? „Mint nagy vizek zúgása” Őrlő agyam ez a zuhanó társadalom. Rám kiablják, hogy semmi vagyok. Mégis csak fúvom a bolond dalom.
Nem figyelek már,
Nincs erőm, Kicsi vágyaimban Szeress, kicsi nőm.
Deres homlokomat
Belepi a kín. Testem szétszakítja, Kegyetlen a sír.
Csókoljál meg, babám,
Tüzem a tied. Minden vagyonomat Gyújtsa meg az ég. |
Prolog
Kako bi se mogao nazvati ono
stanje, kad čovek tako oseća
da mu kleveta polako
lobanju razdire?
„Kao šum velikih voda“
Razmrvljen mozak mi je to društvo u
propadanju.
Da sam niko i ništa stalno
dobacuju.
Ipak nastavljam svoju pesmu
suludu.
Više ne pazim,
Snagu izgubio,
Neznatne su moje želje,
Voli me, sitna moja ženico.
Injem posuto čelo moje
Patnjom je prekriven.
Telo mi razdire,
Grob je nesmiljen.
Poljubi me, ljubo moja,
Tvoja je moj oganj.
Neka nebo zapali
Čitav moj mal.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése