Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2016. február 4., csütörtök

Bátai Tibor Fal. Pont. Út. – Zid. Tačka. Put.


Képtalálat a következőre: „bátai tibor”
 
Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
 
Fal. Pont. Út.
 
Most végre el. Egész a falig.
Innen nincs tovább előre.
Rükverc is csak alig-alig —
már benne állsz, és nem előtte.
 
Vagy fordítva: te tornyosulsz ott
falként. (Sokkal rosszabb üzlet.)
Minden esély elúszott, hogy
háríts. Nincs folytatás. Kívüled.
 
Az összes út egy pontba tartott,
s pont ez lett az egyetlen út.
Hogy hová visz, nem tudhatod.
Hisz te viszed őt, tebenned fut.
 
Zid. Tačka. Put.
 
Sad konačno dalje. Skroz do zida.
Odavde nema kud napred.
I rikverca tek jedva-jedva
već u njemu stojiš, a ne ispred.
 
Ili obrnuto: kao da si zid, tamo ti
se gomilaš. (Posao ne može bit gori.)
Svaku šansu si izgubio da bi
otklonio. Nastavka nema. Izvan si.
 
U jednu tačku je vodila svaka cesta
i jedina cesta baš je ta postala.
Ne možeš znati, kuda smera.
Jer nju ti vodiš, u tebi je džada.
 
Prevod: Fehér Illés
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése