Fekete
Anna Komárom, 1988. –
Csak
fehérben
Anya csak fehérben szeret engem, és aranyosnak
tartja,
ha egy kis béka, csiga vagy eprecske van a
pólómon; és azt is
szereti, ha nem csapkodom a hajam, mert
allergiás, allergiás
a hajszálakra, és nemcsak a hajszálakra
allergiás,
hanem a porra, a tojásra, a kékre, a barnára,
no és rám.
Egy kicsi csiga vagy béka az aranyos persze:
egy kicsi itt,
egy kicsi ott, csak ne legyen túl… te se
legyél, Anna,
túl hangos, ne nyisd ki, ne vedd elő, ne
bömböltesd…!
Értsd meg, a kék, a piros, a barna, a zöld, a
sárga, a szürke
rosszul áll neked. Én megértem: anyának a
széltől is fáj a feje.
Néha elcserélnek egy-egy lányt, ahogy
elcseréltek engem,
és a végén maradnak a kiscsigák, a kisbékák,
mert a végére
… nincs is vége!
No nézd csak! Én innen, egy másik országból
gondolok rá,
kisbékásan, megértőn, telve szeretettel, erre
egy hajszál
– épp az én hajszálam – belelebeg a kakaójába…
Rettenet!
Samo u belom
Mama
me samo u belom voli i smatra ljupkim
ako
na majici ima jedna žabica, puž ili dudinja; a i to
voli,
ako sa kosom ne mašem, jer je alergična, alergična
na
vlasi kose, i alergična je ne samo na vlasi kose,
nego
na prašinu, jaja, plavo, žuto, pa i na mene.
Naravno
jedan pužić ili žaba ljupki su: komadić tu,
komadić
tamo, samo nek bude previše... Ana, ni ti ne budi
previše
glasna, nemoj otvoriti, nemoj izvaditi, nemoj da urla...!
Shvati,
plavo, crveno, braun, zeleno, žuto, sivo nikako ti
ne
stoji. Shvatam ja: glava moje mame i od vetra boli.
Katkad
po jednu devojku zamene, kao što su i mene zamenili,
i
na kraju ostanu pužići, žabice, jer na kraju
...
kraja ni nema!
I
gle! Ja odavde, iz jedne druge države mislim na nju,
sa
žabicom, razumevanjem, ljubavlju, na to jedan vlas kose
–
baš vlas moje kose – u njen kako pada...
Užas!
Prevod:
Fehér Illés
!!!
VálaszTörlés