Lawrence Durrell Sarajevo – Sarajevo – Szarajevó

Lawrence Durrell

Julundur 1912. február 27. – Sommieres 1990. november 7.

Sarajevo

Bosnia. November. And the mountain roads

Earthbound but matching perfectly these long

And passionate self-communings counter-march,

Balanced on scarps of trap, ramble or blunder

Over traverses of cloud: and here they move,

Mule-teams like insects harnessed by a bell

Upon the leaf-edge of a winter sky,

And down at last into this lap of stone

Between four cataracts of rock: a town

Peopled by sleepy eagles, whispering only

Of the sunburnt herdsman’s hopeless ploy:

A sterile earth quickened by shards of rock

Where nothing grows, not even in his sleep,

Where minarets have twisted up like sugar

And a river, curdled with blond ice, drives on

Tinkling among the mule-teams and the mountaineers,

Under the bridges and the wooden trellises

Which tame the air and promise us a peace

Harmless with nightingales. None are singing now.

No history much? Perhaps. Only this ominous

Dark beauty flowering under veils,

Trapped in the spectrum of a dying style:

A village like an instinct left to rust,

Composed around the echo of a pistol-shot.

1951

Source: https://goodreadingcopy.wordpress.com/2014/05/20/to-quicken-the-pulse-lawrence-durrells-sarajevo/

Sarajevo

Bosna. Novembar. Planinski putevi

Grle zemlju dok u savršenom skladu dugo

I strasno opšte sami sa sobom idući amo-tamo,

Uravnoteženi na kamenim eskarpama, lutaju i vrludaju

Preko transverzala oblaka: po njima gaze

Zaprege mazgi poput kukaca upregnutih u zvono

Na lisnatom bridu zimskog neba,

I najzad dolje u ovo krilo od kamena

Izmedju četiri slapa od stijena: grad

Nastanjen snenim orlovima, što šapće samo

O beznadnom lukavstvu suncem opaljenog pastira:

O neplodnoj zemlji oživljenoj krhotinama stijena

Gdje ništa ne raste, čak ni u njegovom snu,

Gdje se munare izvijaju poput šećerlema

A rijeka, zgrušana plavim ledom, ide dalje

Zvoni izmedju zaprega mazgi i gorštaka,

Ispod mostova i mušebaka

Što krote zrak i obećavaju nam mir

Bezazlen, sa slavujima. Nijedan ne pjeva sad.

Premalo istorije? Možda. Samo ova prijeteća

Tamna ljepota što cvjeta ispod velova,

Uhvaćena u spektru jednog stila na umoru:

Selo poput poriva prepuštenog hrđi,

Sazdano oko odjeka jednog pucnja iz pištolja.

1951

Prevod: Omer Hadžiselimović

Izvor: http://www.spiritofbosnia.org/bs/volume-2-no-1-2007-january/sarajevo-1951/

Szarajevó

Bosznia. November. A göröngyös hegyi út

földkupacos. De a kiszabott léptekkel

és öntársalgással ütemezett hazaballagás

simára szintezte a lejtőt. Rézsút-vermeket inogva

átszelve, kúszva, botorkálva porfelhőn keresztül:

itt nyomult előre az öszvércsorda, mint csengettyűzajtól

feldúlt rovarhad a téli égalj párás peremén.

Valamivel lejjebb, a kőrakás szélén

törmelékhalmaz és lezúduló vízesés között:

egy álmos sasokat oltalmazó város, csak

a napbarnított fásult bojtárok sorsán keseregve,

egy sziklaszilánkoktól szikes földburok,

- melyen semmisem terem,- még álmában sem,

ahol minaretek csavarodnak, mint cukorsüvegek

és szőke jégtáblákkal bodros folyó, hegymászók

és öszvércsorda között kígyózva, hidak és rácsozat

alatt sistereg, - megszeliditve az örvénylő huzatot

és csalogány-csattogással kisért békével kecsegtet.

Most nem csattan fel a biztató hangja.

Újra felsejlő történet? Talán! Csak a

vészterhes, fátyolboritotta sötétlő táj

cifrázza a halódó kép szinpompáját:

egy rozsdálló ösztönt felidéző falu, amelyet

pisztolydurranás visszhangja falaz körül.

1951

Fordította: Naschitz Frigyes

Forrás: http://www.babelmatrix.org/works/en/Durrell%2C_Lawrence-1912/Sarajevo/hu

http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Durrell%2C_Lawrence-1912/Sarajevo/hu/58103-Szarajev%C3%B3?translationLang=all