Tímár Judith Életértelem – Smisao života

Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30.

Életértelem Leheleted pántlikába fűzted hajkoronámra, számtalan csókod nyakamra ékszerként égett! Varázsát ma is érzem, mikor gyermekünk szemébe nézek. Kértük Istent, s ránk figyelt. Emlékszem... sercegett a pillanat leírhatatlan gyönyörünk percében... éden-hálót szőtt méhemre. Isten akarata testet öltött bennem. Általad. Megbízásom: mutassam földi létünk szépségét, kudarcok erejét, mi jó és rossz, az élet lépcsőinek arányát, pengeélét. Örök hála Istennek, hogy kiérdemeltem ezt a feladatot.

Smisao života Tvoj dah pantljikom si vezao na krunu moje kose, bezbroj tvojih poljubaca na moj vrat poput nakita je užaren! Čar i danas osećam kad u oči našeg deteta gledam. Molili smo Boga, i pazio je na nas. Sećam se... trenutak je u neopisivom minutu našeg užitka ključao... na moju maternicu mrežu edena pleo. Namera Boga u meni je oživela. Zahvaljujući tebi. Moje ovlašćenje: pokazati lepotu ovozemaljskog bivstvovanja, snagu poraza, šta je dobrota, zloba, srazmeru stepenica života, oštricu. Večna hvala Bogu što sam tu obavezu zaslužila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.poet.hu/vers/180237